2017. március 31., péntek

Bozsok, Malomporta - ajánló

Baráti meghívásra érkeztünk Bozsokra, a Kőszegi-hegység lábánál fekvő festői kis faluba. Ez a vidék eddig viszonylag ismeretlen volt számomra, de már a környéken autózva is éreztem, nem fogjuk megbánni, hogy elfogadtuk a meghívást. Szálláshelyünkre, a Malomportára érkezve pedig már azt éreztem, innen soha többé nem szeretnék elmenni!
A Malomporta önmagában egy csoda. Tulajdonosai, Zita és Béla álmukat megvalósítva, minden apró részletre figyelve, tökéletes összhangot teremtve újították fel a régi malom épületeit, ami most tökéletesen simul bele a falusi tájba.
A környéken rengeteg a kirándulási lehetőség: Kőszeg alig néhány perc autóval, Írott-kő, az Országos Kék Túra kezdő pontja akár egy kényelmes sétával, gyerekekkel is elérhető, de könnyedén átugorhatunk Ausztriába is, ahol a rohonci tó kínál kitűnő strandolási lehetőséget.

De nem is feltétlenül kell elhagynunk a Malomporta területét, egy kis pihenés a hatalmas, gondozott kertben önmagában is élményszintű kikapcsolódás. A gyerekeknek pedig

2017. március 29., szerda

Rám-szakad-ék


Itt a tavasz, itt a túra szezon! Végre nem a sarat dagasztjuk, nekivághatunk az első bemelegítő gyaloglásnak. De nem árt, ha lelkileg is felkészülünk. Na nem a természet nyújtotta élményekre, inkább embertársaink elviselésére, hisz hiába „rándulunk ki” a városból, lépten-nyomon egymásba ütközünk az ismertebb útvonalakon.
Régen és főleg vidéken még az a szokás járta, hogy akik szembetalálkoztak a gyalogösvényen, köszöntötték egymást. Ez a főváros környéki helyeken egyre ritkább, amit valahogy meg is értek, hisz vannak olyan szakaszok, ahol olyan gyakran jön szembe valaki, hogy végül már azon kapná magát az ember, hogy mást se csinál, csak köszönget.
De ami tavaly ősszel várt ránk a rám-szakadékos túránkon, az  tette föl az i-re a pontot igazán, és nemcsak a  tömeg szempontjából. Sikerült épp olyan időpontban odaérnünk a szurdok közelébe, mikor több iskolás busz is kiengedte tartalmát,

2017. március 24., péntek

Filmajánló: A régi város



 
Lassú tempójú nagyon dráma egy férfiról, aki mindent elvesztett, és lelkiismeret furdalását, a borzalmas emlékeket egész életében magával hurcolva próbál valahogy élni, túlélni. Mert az élet élni akar, sokszor akkor is, ha mi magunk éppen nem. Hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű, még a bátyja is meghal, és végrendeletében őt nevezi ki a tinédzser fia gyámjának. Na itt lehetne végleg bedobni a törölközőt. Hősünk – némi vívódás után - azonban megpróbál helytállni, mert jó ember, és még mindig maradtak benne érzések (jó mélyre elásva), de egy gyászoló tini fiúval, a múltjával, a rengeteg tennivalóval a nyakában, a régi életéről szóló, már messzi városban ez nem könnyű. A film a lehető legpozitívabb és optimistább (de nem szájbarágós, se nem nyálas), és arról szól, hogyan lehet elbúcsúznii, megbocsátani, alkalmazkodni, elfogadni, nem mindenért magunkra haragudni, segítséget kérni és elfogadni, és egy egészen kicsi lépés megtételével azt üzenni a világegyetemnek, hogy itt vagyok! Még itt vagyok! Újra itt vagyok!

2017. március 22., szerda

Requiem egy munkahelyért


A gazdasági lapokban csak pár soros hír volt, miszerint Amerikában úgy döntöttek, hogy bezárja a 150 főt foglalkoztató magyar üzemét egy multi cég. Mi már hetekkel előtte tudtuk. Mert bejelentették. Pár hónap és nincs tovább. Ráadásul, mi húszan nem is ennél a cégnél dolgozunk, hanem egy másik multinál. Csak raktározunk nekik. Viszont ugyanúgy mennünk kell. Ha lesz is máshol helyünk, így együtt már nem dolgozunk többet.

Mikor szembesültünk vele, csak néztünk egymásra értetlenül és próbáltuk fölfogni. 

2017. március 20., hétfő

Soha nem tudnék megütni egy gyermeket


Mostanság sok olyan olvasmányba futok bele nap mint nap a neten, ami arról szól, hogy a megengedő nevelés árthat a gyerekeknek, s még azt is olvastam, hogy egy tasli nem a világ vége, sőt használhat is esetenként… Ez elborzaszt; én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy megüssem a gyerekemet. Pedig néha érzem mélyen - belül, hogy elindul a mozdulat, de rögtön csengve-bongva megszólalnak a belső harangjaim, hogy: Nem! Ezt nem! Ezt soha! … mert én igazán tudom milyen, ha egy gyereket megütnek. Tudom…

2017. március 17., péntek

Színházjegy vadászat és ajánló 2in1

Ki gondolná, hogy színházba menni nem olyan egyszerű, hogy csak kigondolom mikor lenne egy szabad estém, amikor a barátnőm is ráér, és veszek pár jegyet az interneten vagy a közönség szervezésen. Lehetne ez így is, de leírom, hogy történt a valóságban.
Történt ugyanis, hogy kedves barátnémmal elhatároztuk: megnézzük a Centrálban a My Fair Lady-t Alföldi Róberttel a szereposztásban. A februári előadásokra már nem voltak szabad helyek és a Centrál Facebook oldalán megtaláltam, hogy a márciusi előadásokat melyik napon kezdik értékesíteni. Zseniális, gondoltam magamban és fel is hívtam a barátnőmet, hogy ne aggódjon mert aznap szánok rá néhány percet és megveszem a jegyeket online. Felvéstem a naptárba a napot és az órát is, gondoltam fontos, hogy lássam: 11 órakor kezdődik az értékesítés, tehát még ebéd előtt elintézem, nem bízom a véletlenre.

2017. március 16., csütörtök

Könyvkihívás




Mindig szerettem olvasni, de két éve, így év elején, a kolléganőm miatt kissé új fordulatot vett a dolog. Mondhatni színt kapott. Ő hívta föl a figyelmem egy könyvkihívás játékra, amit 2015-re hirdettek meg. Ötven pontot soroltak föl, melyek alapján összeválogathatunk és elolvashatunk ötven könyvet az év folyamán. Persze mindet nem sikerült teljesíteni, főleg időhiány miatt, de nagyon jó játék volt eszerint válogatni az olvasnivalók közt:
 
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/2015legkemenyebb-kihivasa-50-konyv-1-ev-alatt