Úgy meg lehet szokni, ahogy telnek a percek. Észre sem vesszük. Néha órák, sőt napok múlnak el
nyomtalanul. S ha nem történik semmi egetrengető, vagy nem figyelünk arra, hogy
kiugorjunk a napi rutinból, a hetek és a hónapok is nyomtalanul elillannak.
Valahogy az ünnepek is tudnak egyformákká válni. Vagy ha nem is egyformák, de
valahogy az élet rendjébe besorolódva természetesek lesznek, és csak tagolják
az időt, meg nem állítják.
És egyszer csak itt vannak az emlékezés pillanatai: a kerek évfordulók.
Én nem tudom, hogy ti
hogy vagytok vele, de nekem itt, az élet kellős közepén, visszatekintve úgy tűnik, hogy
gyerekkoromban sokkal lassabban telt az idő.