2016. szeptember 30., péntek

Nyílt szülői levél

Nem hiszem el, hogy minden ősszel ez van! Ezek a szülők! Tényleg! Én ezt nem is értem. Na, kérem, miről is hőbörgök? Elfogtunk egy levelet! Közre adjuk. Ítéld meg te, kedves olvasó!

"Kedves osztályfőnök! Mert látom a kiírást, a tanítónéniségnek már leáldozott. Tudom, új szelek fújnak. Minden tele van azzal, hogy a gyerekek mennyire megváltoztak, hogy más eszköztár kell hozzájuk, hogy nem lehet már egyáltalán a régi módszerekkel eredményt elérni… Na, és a szülők is, régen bezzeg a tanítók, tanítónénik pártján álltak, de ma már van merszük (a gyerek érdekében?) beleszólni! Mind a huszon-akárhányan (!) az egyszem, jó estben, ha a napközis kollégának van mersze kiállni, akkor a két gyenge, de igazságos és mindenre elszánt tanügyi káderrel szemben.

2016. szeptember 28., szerda

Japánban jártam



Soha nem gondoltam volna, hogy eljutok Japánba. Már a kínai utazásom is hatalmas dolog volt számomra, akkor azt gondoltam, egyszer volt Budán kutyavásár, de a sors kegyes hozzám. Idén egy szerencsés csillagállás folytán 12 napot töltöttünk el Japán déli részén, Fukuoka városban (lakosainak számát tekintve közel Budapest méretű).
Az utazás előtt rövid idő maradt arra, hogy utána olvassak és ráhangolódjak az útra, bár a hangolódás kb. úgy nézett ki, hogy az első másodpercben amikor a lehetőség felmerült, majd ki ugrottam a bőrömből, akartam, vágytam és nagyon-nagyon érdekelt. Az ország, a kultúra, az emberek, az építészet, a gasztronómia, egyszóval minden-minden annyira más, annyira különböző az Európaitól, hogy az már szinte varázslatos, nekem legalábbis. Azt képzeltem, hogy egy teljesen más kultúrába csöppenek majd, ahol egyik ámulatból a másikba esek, és ez pontosan így is lett.

2016. szeptember 26., hétfő

A szabályok és az élet

A nagy búvárkodós időszakom nagyjából két év volt az életemből. Kora tavasztól késő őszig jártunk le a tengerre. Időnként szinte hordákba verődve, máskor kisebb csoportokban, de folyton a nagyvíznél lógtunk és merültünk. Egy csoportos mélymerülés alkalmával túlságosan mélyre merészkedtem. 

Köztudott, hogy a maximálisan engedélyezett mélység 40 méter, annál egy centivel sem több, mert komolyan megbüntethetnek érte a helyi hatóságok. Szigorúan vették ezt akkoriban is, és gyakran rajtaütésszerűen ellenőrizte a vízi rendészet a merült mélységeket.

2016. szeptember 23., péntek

Kiállítás ajánló - Modigliani

Olaszországban született; és emiatt vagy nem, de habzsolta az életet. Igen, kipróbált mindent, jót és rosszat, amiről azt gondolta élményt, új életérzést adhat neki. Hogy csupán csak azért, mert szerették az istenek, vagy ő szerette az Istent(?) (Amadeo), vagy mert nem volt tökéletesen egészséges és tudta, hogy nem fog sokáig élni, vagy egyszerűen tudta, hogy az életet élni kell? Ki tudja ma megmondani? 

De elképesztő, hogy harminchat év alatt megélte a mennyet és a poklot és közben alig egy évtized alatt egy egész életművet alkotott. …és nem is akármilyent! Férfinek sem lehetett utolsó, éltek és - szó szerint - haltak érte a nők. …és aki utánaolvasgat láthatja, hogy nem akármilyen nők fordultak meg körülötte. 

Azt hogy ezek a nők „vakok” lettek volna az csupán csak rosszindulatú feltételezés. Bár

2016. szeptember 21., szerda

Elmúlás

Kezdhetném az ősszel, de ez olyan unalmas, nem? Tudjuk, látjuk, megéljük. Van, aki szereti és van, aki elfogadja - leginkább, mert nem tud jobbat. De aki szereti, az is nehezen viseli szerintem ezt a borongós, hirtelen jött hűvöst, mely mintha le akarna rángatni bennünket az álmok világából: nem kedveseim, nincs örök nyár, de még olyan sincs, ami hét évig tartana, csak a mesébe – vagy a sorozatokban (hi-hi-hi).

Szóval itt vagyunk, hogy elmúlás. Szomorú, lehangoló és megfellebbezhetetlen. S ha mindez nem lenne elég, az álompárnak is annyi! De tényleg! Nektek nem ők voltak a non plus ultra? A szuper nő és a hiper pasi? Jolie és Pitt azaz Angelina és Brad... kiről másról beszélnék? Mondjuk, már a Jeniferrel való szétválást is zokon vettem. – Helyes volt az a nő, neem? – De megbocsátottam. Van az az Angelina, akiért dobni lehet Jenifert. És aztán

2016. szeptember 19., hétfő

Nyomdafestéket sem... - Tűröm?

Köztudott, hogy az ember nagyon könnyen alkalmazkodik a környezetéhez; egyszerűen megszokja azt, ami van körülötte. Ha pedig megszokta, már nem zavarja az, ami korábban nem volt komfortos. Tudom, így van ez a szagokkal, az ízekkel, a fénnyel, a hangokkal, testérzettel; igen, mindenik érzékszervünk képes erre. Azt hiszem az én fülem, egyszerűen kilóg a sorból. Én nem tudom megszokni a nyomdafestéket nem tűrő szavakat.

Mondják, nincs másik olyan nyelv a földön, amelyiken olyan cifrán lehetne káromkodni, mint magyarul. Hát kérem, én erre nem vagyok büszke! Tudom, hogy szép és gazdag a nyelvünk, de nem hiszem, hogy szitokszavakban kellene mérni ezt a csúcsot. Pedig hallgassunk csak bele magunk körül bármilyen élethelyzetbe. Mit hallunk? Na, ugye?

2016. szeptember 16., péntek

Filmajánló: Az ember, akit Ove-nak hívtak

Kedves-vicces-bús történet egy nyugdíj előtt álló, de éppen a munkahelyéről elbocsájtott, kissé vagyis inkább nagyon mogorva, zsörtölődő, szokásainak élő férfiről, akinek az életét alaposan megváltozatják új szomszédai, egy macska, és az, hogy valahogy sosem sikerül meghalnia, bármennyire szeretné is. 

Kedvenc mondatom a filmből: „Hogy lehet négy nullás autóval járni? Az 5. nulla meg ott ül a kormánynál!”


Kinek ajánlom?

2016. szeptember 14., szerda

Iskola!!!

Nos, megvagyunk! Még - úgy tűnik -, jól megvagyunk.

Túl vagyunk az első héten az iskolában. Minden volt ebben kérem szépen! Minden, ami egy tisztességes nebulóval megeshet. Volt korán kelés - sok-sok nyüszögéssel és későn fekvés - pajkos kuncogással és persze korán fekvés – némi panasszal és későn kelés - eszeveszett vágtával. És volt bevásárlás hossssszzzzúúúúúú listával és füzet-könyv borítás elég sok ragaccsal. 

Aztán volt szoci-fogi ollóval, snicerrel, nyomdával, tollal, ceruzával. Persze, egy másik hasonlóan lélekölő jellegű tevékenység, amit a nebuló anyja nagy-nagy odaadással és szeretettel hipp-hopp elvégez, az a nevek beírása mindenbe, ami mozdítható, és ami nem mászik magától a gyerek után. Hiába minden igyekezet és odaadás!

2016. szeptember 12., hétfő

Macskák és rabszolgák II. rész

Részletek Sonkamacska naplójából:
Július 17.
Ki az, aki még nem tudja a nevemet? Na jó, megmondom nektek, rabszolgák: Sonkamacska vagyok. Brit származású, kékvérű, igazi arisztokrata. A világ dolga, hogy engem kiszolgáljon. Van otthon egy fő szolgám, de van egy helyettes is, őt is szoktam alkalmazni, ha nagyon muszáj. A helyettes is ad enni, meg is szokott simogatni (feltéve persze, ha megadom az engedélyt), próbál velem játszani is, de ezt azért már nem hagyom neki. A fő szolga ott lakik a lakásomban, a helyettes a fővárosi kastélyomban, és néha mindketten egyszerre vannak jelen, hol itt, hol ott, hol a hegyekben lévő házamban. Van egy autóm is, a hátsó ülésen szoktam utazni, mert onnan mindent jól látok, és ha közlendőm van, egyszerűen elérem a karmaimmal a gazdi vállát. Szerencsére jól betanítottam, tudja, hogy ilyenkor valami finomságot kell adnia. Ha nem ad eleget, simán végignyávogom az utat. Ez szokott hatni.
Ma megérkeztem a fővárosi kastélyomba, és borzalom! Tragédia! Megbocsáthatatlan bűn! Ott találtam

2016. szeptember 9., péntek

Fimajánló - Hósüti

Három embernek kell túlélnie egy fiatal lány halálát: a sofőrnek, aki felvette, amikor stoppolt, a kamionsofőrnek, aki a halálos balesetet okozta, és a lány anyjának, aki autista. Ez a film a túlélésről szól, a megbocsátásról, arról, hogy nem kell tökéletesnek lennünk a teljes élethez, és arról, hogy talán nem is egy életünk van, hanem sok rövidebb, egymás után, amik néha sötétek, és néha napsütésesek. Támogatás nélkül pedig semmik vagyunk… és néha azt is megéri támogatni, akiről azt gondoljuk, gyűlöl minket. A tolerancia azt jelenti, hogy képesek vagyunk valakit hagyni úgy élni, ahogy ő szeretne, és amiben lehet, segítjük, ha igényli. Aki pedig saját bevallása szerint önző, attól még lehet remek barát és lelki társ, de higgyünk a szavainak. :-)

Kedvenc mondatom a filmből: „Mindig magányos emberek mellé ülök le, mert nekik vannak a legjobb történeteik.”

2016. szeptember 7., szerda

Kérdőjel

A rádióban hallottam: Oroszországban megszökött egy humanoid robot a tesztállomásról. Kihasználta mérnöke pillanatnyi felelőtlenségét, aki nyitva felejtette az ajtót. Besétált a belvárosba és ott töltött 45 percet, míg végül egy forgalmas úttest egyik sávjában megállt és a rendőrök „lekapcsolták”.
„Vélhetően elege lett az egészből, kis kalandra vágyott, hát meglépett - mondta az "apja", azaz a tervezője”.

Gyorsan képeket kerestem a hírhez, érdekelt, mennyire volt humanoid ez a robot? Hát…. alaposan és felismerhetően nem emberien nézett ki. Nem adtam volna kiflit a kávéjához, inkább megkérdeztem volna tőle, hogy olajozást nem igényel-e.

De mi lesz, ha – talán nem is sokára –, ezek a humanoid robotok tényleg ember kinézetűek lesznek? Az egyik unalomból

2016. szeptember 5., hétfő

Macskák és rabszolgák I. rész

Részletek Munroka naplójából:

Július 17. 
Sziasztok, Munro vagyok, már igazi nagyfiú, vagány és sportos, papír és muskátli terrorista, szenvedélyes kertész. Szeretek fára mászni, lepkéket kergetni, jókat aludni, és a csapból inni. Kedvenc játékom egy csíkos egér és a fültisztító pálcikák. Utóbbiakat egyenként szerzem meg a fürdőszoba polcról, majd széthordom a lakásban. Igazán remek móka! 
Már néhány hónapja az új lakásomban lakom, egy új gazdival, aki rendes hozzám, ad enni (napjában többször is), játszik velem, simogat is, így néha dorombolok neki. Ha kimegy az ajtón, általában nagyon sokára jön vissza, ilyenkor olyan egyedül érzem magam, úgyhogy mindig a lábtörlőn várom. Amikor elkezd pirkadni, még alszik, így segítek neki felébredni, hogy le ne késsen valamiről,

2016. szeptember 2., péntek

Pozsonyi piknik - ajánló

Forgatag, vidámság és sok ember; ez lehet és hiszem, hogy ez lesz az idei Pozsonyi piknik is, ami köztudottan Újlipótváros falunapja és mellékesen egy nagyon jó fesztivál a fővárosban.

Forgatag, mert minden van benne, ami szem-szájnak ingere, sőt ennél sokkal több. Van itt táplálék a testnek, a szellemnek és léleknek is. Sőt, bár erre szerintem már kár lapot húzni. 
Vidámság, mert minden korosztály megtalálja itt a magának való szórakozást és mivel úgy tűnik, az idén az égiek is úgy akarják naposan mosolygós nyári hangulatban kalandozhatunk egész nap.  
És van itt sok-sok ember általában – és miért is lenne másképp ez ebben az évben; van aki csak nézelődik van aki tudja, hogy mit akar; és van rá egy lyukas garasom, hogy meg is fogja találni, ha kitartóan keresi.

Ajánló jelleggel egy programot szeretnék kiragadni a hihetetlenül színvonalas sorból: egy kis előadást, ami „Testvér születik” címmel fut (a Noha standjánál - délután 5:15-től) és egy beszélgetés követi majd a témában, amit a szakértő Szombathy Zsuzsi vezet. Mint sok minden más ezen a rendezvényén friss személetű, és valahogy a megszokott hétköznapoknak egy egészen más olvasatát hozza elénk olyan szakértővel, akitől aztán - ha neadjIsten pont ezen a területen szorítana a cipőnk - még kérdezni is tudunk. 
Találkozzunk a pikniken! 

A programról bővebben itt!

A kiemelt beszélgetés házigazdájáról és az általa kínált programokról az Anya lét oldalon.


lejegyezte: ebarátnőm