Olasz kirándulás

Amikor megérkezett a diagnózis, kéz tördelve, összeszorult gyomorral bontogatta, de nem bírta megnézni azonnal. Várt. Reménykedett valami csodában. Jeges félelem szorította össze a torkát. Az ujjai elfehéredtek úgy szorította a borítékot az asztalra. A feszültséget nem lehetett kibírni, megnézte hát…

A legrosszabb következett be. Nincs gyógymód, nincs más kiút, és ez már biztos. A talaj sikamlós lett és feketeség kerítette hatalmába, elsötétült minden egy perce és a rémület fokozódott. Hát ilyen lesz. Örök sötétség ez fog állandósulni. A szíve hevesen kalapált. A halántékában dübörgött a vér, majd szétpattantak az erei.  Erre nem lehet felkészülni, ezt nem tanítják az okosok. Azt hitte ilyen csak másokkal történhet, Vele soha.  Meg fog vakulni!

Jó néhány év telt el a diagnózis óta. Megtanulta az évek alatt a vakok intézetében azokat a dolgokat, amik elengedhetetlenek az élethez. Megismerkedett két nagyon fontos emberrel is
. Az egyik egy jó barát, aki szintén vak, de minden őrültségben benne van. Ő lesz történetünk második főhőse. A másik a szerelme, élete társa, aki látó, róla egy másik történetben írok.

A jó barát és főhősünk, nevezzük Gianninak, egy unalmas délutánon kitalálták, hogy ők bizony meg sem állnak Olaszországig. A részletek kidolgozásával nem túl sokat bíbelődtek, hajtotta őket valami belső vágy. Vágyakoztak arra, hogy megismerjék az országot, hogy élményeket szerezzenek; ugyan látni nem fogják, de akkor is.

Látó segítséggel megvásárolták a vonatjegyeket, szállást, biztosítást aztán nekivágtak. Elindultak az ismeretlenbe.  Már akkor, amikor leszálltak a vonatról, az ízek, az illatok milliárdjai vették őket körül. A város izgága forgatagában a két vak barát néhány napot töltött el. Majd hazajöttek. Azóta ez életük legnagyobb kalandja. Olyan lelkesedéssel mesélnek az élményekről, hogy elszégyellné magát bármelyik látó, aki panaszkodik a szálloda homlokzatának szürkeségére, vagy a medence méretére tovább ne soroljam. 

Ők ketten mindent magukba szívtak az Olasz városkából, amit csak lehetett szemek nélkül. Mindent pozitívan értékeltek az utolsó sarki pizzéria sült tészta illatától kezdve, a helyiek egymással folytatott, heves, olasz eszmecseréin át, a városközpont szökőkútjának párafelhőjéig MINDENT!

Életük legnagyobb kalandja és élménye lett az Olasz kirándulás.

lejegyezte: sziluett