Oldalak

2016. július 1., péntek

Menjünk a hegynek

Kirándulni Erdély szívéből csakis hegynek fel lehet. Hogy melyik hegyet választod, kedves kalandozni vágyó, az már ízlés kérdése. 
Választhatod a vadregényeset, a zord fenyvesekkel. Mondjuk a Hargitát, ahol a talaj tűlevél takarójáig soha nem süt le a nap. A tisztásokon viszont vidít a pisztrángos patakcsobogás, a madárfütty s a mókus-szöszmöt, bokor alatt pedig rókagomba, erdei-eper, málna, szeder vagy az áfonya csalogat, épp aminek itt a szezonja.

Vagy választhatod a szelíd bükköst, a csíki Somlyók gyönyörű, szálegyenes, szürke csíkos erdeit, ahol májvirág, berki szellőrózsa, gyöngyike és madársóska színesíti az avart. Ide inkább ősszel kanyarodj és akkor szemkápráztató lesz a szín-szinfónia, amiben az őzek rőt bundáját alig fogod észrevenni.
Ha tengerszemre vágysz, elmehetsz a Retyezátig, de ha egzotikus tőzeglápot is szeretnél mellé
csak kaptass fel a Bálványos kénes barlangjai mellett és barangold be a Mohos és a Szent Anna tó vidékét – mely alig 32000 éve még aktív vulkán lehetett.
Ha sziklát szeretnél, egyet és igazit, menj az Egyeskőre vagy a Békás szorosba. Ott igazán elakad a lélegzeted és akkor is terem neked élmény, ha szelíd turista üzemmódban nyomulsz.
Ha viszont igazi hegymászós, hátizsákos bakancsos, de egy egész életre való élményre vágysz, ne add alább a Királykőnél. Nincs ingyért, mászni kell, a szintkülönbség számottevő - erre bátor utazó készülj fel -, de ha a Spirlától balra La Zaplaz (Deubel üregek) irányába felértél a gerincre érezned kell (érezni fogod!), ahogy a lelked kitágul és magadhoz öleled az egész erdélyi medencét.

És aztán, ha már elhitted, hogy van ilyen szabadság, te, igazán bátor túrázó,  még rátehetsz egy lapáttal: végig vonulhatsz a gerincen a Grind-csúcs (2229 m) vagy a Pásztor-orom (2238 m) érintésével a Hasadék nyeregig (1660 m). Nincs ennél szebb. Ha csak az nem, ha valaki a barlangos titokzatos természetet kedveli; mert akkor irány a Nyugati Kárpátok. Bár nevükben rokonok, földtörténeti szempontból sokkal idősebbek, mint a korábban említett legénykedő Kárpát-kanyarulat.  Ős öreg karsztos, odvas hegyek ezek, telis tele kinccsel és rejtéllyel, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezd őket: A Rozsdás hasadék, a Csodavár, Pádis és környéke, mind-mind megér egy misét. Búvópatakok, jégbarlangok, csodás zárt völgyek és minden, ami egy hegyrajongó szem-szájának ingere - az van itt, és még több is. Szelíd lankák, kaptatók, kapaszkodók és átjárók sok-sok csoda és ritkán, de akkor nagyon kedves emberek.
És vannak íratlan szabályok, amelyek pont azért, mert íratlanok, a hegyek közé vetemedők viselkedési kultúrájának fokmérői. Tudnod kell tehát, hogy köszönésed elvárt, ha szembetalálkozol valakivel, akár ismered, akár nem. Az ösvényen annak van előnye, aki felfelé tart, ha csak nem akarja ő maga, a kapaszkodó, kihasználni az előny átadásának lehetőségét egy kis pihenőre. A szemetedet mindig vidd haza, ne égess hulladékot és ne bízd a hegyi menedék kukájára. Felfele használd bátran a menedék készleteit, de ne használd el a legutolsót semmiből, ha nem vagy vészhelyzetben. Lefelé, a menedékházban ott hagyhatsz bármit, amit más fel tud majd használni. Hagyj magad után rendet. Légy körültekintő, kerüld a felesleges mozdulatokat, a hegyen nem kell a faxni. 
Élvezd és hagyd, hogy más is élvezhesse!

lejegyezte: ebarátnőm

A képet köszönöm  Kopacz Nándornak

Bővebben az említett helyekről:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése