Oldalak

2016. július 29., péntek

Az elveszett virágkötő

Hivatásom szerint nyelvész vagyok, de igazából a virágok között érzem jól magam. Szeretteimnek minden alkalomra gyönyörű csokrokat kötök. Erre ők azt mondják, hogy egy virágkötő veszett el bennem. Eleinte csak legyintettem, ugyan, dehogy! Aztán én is rájöttem, igazuk lehet…, de már akkor túl késő volt. Az egész életemet nyelvoktatásra építettem és a nyelv oktatását építgettem magamban. De a virágok mégsem hagynak békén, csak jönnek, csak jönnek. Én meg csak hagyom magam, és minden alkalmat megragadva kötöm a csodás csokrokat. 

Ez a minap is így történt, a „Virágot egy mosolyért” kezdeményezés napján. Íme, ismét egy ürügy, hogy csokrot kössek

2016. július 27., szerda

Miért éppen Rovinj?

Horvátországról megoszlanak a vélemények, van aki imádja, van aki sohasem választaná, ha nyaraláshoz keres úti célt. Ennek ellenére rengeteg magyar látogatja meg a szomszédjainkat, akik mázlisták a tengerpartjukat tekintve. A Horvát Adria szigeteinek száma 1185, szigetpartjainak hossza 4057 km, tengerpartjának hossza: 5835 km. Nekünk sajnos 1 km sincsen, ezért ha gyorsan és autóval szeretnénk tengerezni, akkor tökéletes választás lehet.

2016. július 25., hétfő

Életem legjobb söre

Kezdjük az elején: nem szeretem a sört. Megiszom, ha úgy adódik, de ez az ízvilág nem az enyém. És mégis… Megesett velem, hogy világra-szólt egy pohár sör. Elmesélem.


Elindultunk egy egész hetes nyári kirándulásra. Bátran, sokan, örömmel. A nagyobb társaságból verbuválódott egy 17 fős természetbolond csapat, akiket eléggé laza, de az alkalmi kapcsolatnál mégis szorosabb, mondhatni „természet-baráti” szálak kötöttek össze. Egy állomáson találkoztunk és fejenként harminc kilós hátizsákokkal elindultunk a nyaralós túrára. Leginkább gyalog és persze hegynek fel. Vad természet, patakban fürdés, sátrazás, konzerv kaja és újra vad természet. Ez volt a terv. Egy olyan hihetetlen területet szándékoztunk bebarangolni, ahol csoda csodát ér. És

2016. július 22., péntek

Miért éppen Lyon - ajánló

Mert itt láthattuk együtt a Portugál és a Magyar focicsapatot játszani, és itt érezhettük újra, hogy méltó ellenfelek vagyunk. Mondjuk a város sem utolsó. Ha láttatok még az idő által egymásra rakott hagymahéjszerűen megmaradt várost – hát ez az. A mag az római városrész: egy színház, ahol még ma is vannak előadások, háza-lakások maradványai és az út, igazi római út. Mindez egy domboldalban. Ha innen letekint a kíváncsi utazó, akkor láthatja a középkori város szűk sikátorait, a magasított épületeket és az egymás hegyén-hátán szorongó háztetőket. Aztán, a folyók – mert Lyonnak két folyója is van - összefonódásán túl jön a 18-19-20. százat építészete és végül az egészet körbefogja a modern 21. század. Látványosan… úgy hogy ezt, bizony, látni kell!

2016. július 20., szerda

Miért éppen Marseille - ajánló

Mert itt volt a legnagyobb a magyar szurkolótábor. Mert itt szólt leghangosabban a „kikajók?-Magyarok!”. S mert ezt a város, a maga toleráns módján, szuperjól elviselte. Marseille-nek rengeteg arca van és bizony nem mindenik mosolygós, de ha valaki városnézésre adja a fejét lesz min elcsodálkoznia. A Miasszonyunk temploma a maga meglepő eklekticizmusával ugyanúgy rabul tud ejteni, mint a kikötő forgataga, a halpiac, If vára vagy a csodás Longchamp palota.


2016. július 18., hétfő

Miért éppen Bordeaux - ajánló

Mert itt arattuk az első győzelmünket az EB-n; itt hittük el, hogy van helyünk ezen a bajnokságon; és mert ez a város és környéke egy csoda. Hatalmas folyó partján – amint a neve is utal rá, az óceán közelében gasztro-kulturális fellegvárként Bordeaux-ig érdemes és muszáj elmenni. Kiesik a sodrásból, nem esik útba semmi felé, de aki Médoc-ot, Bordeaux-it vagy Saint-Emilion-t akar kóstolni – igazit , annak itt kell megszállnia, a jó közepén. A város folyton épül és alakul és már jó néhány éve része a látképnek az égbeszökő daru-had; de ahol már elhaladt (egyszer-kétszer) a városszépítő sereg ott megőrzött kulturális emlékek és hatványozott élmények várják a kedves szurkolót – …khmm…   akarom mondani a városnézőt.

2016. július 15., péntek

Könyvajánló: Hajnali láz




Legutóbb Gárdos Péter Hajnali láz című könyvét olvastam. Szokásomtól eltérően majdnem egyszerre faltam be el az egész regényt. Nem mintha annyira izgalmas lett volna – nem krimi vagy kalandregény – de mégis letehetetlennek éreztem. A történet egy szálon fut, szereplő sincs sok benne, mégis annyira kedves és megkapó, hogy valóságos táplálék a szívnek és a léleknek. Hogy miről szól? Szerelmi történet, speciális körülmények között, a háború után, két, svéd kórházban ápolt súlyos állapotban oda került fiatal között, akik az internetes ismerkedés internet nélküli változatát valósították meg anno: a férfi látatlanban küldött 117 fiatal lánynak levelet, hogy megtalálja azt, akibe majd beleszeret és feleségül veheti. Mindezt úgy,

2016. július 13., szerda

Az ajtó

Mikor nem ajtó az ajtó? Ha félig nyitva/csukva, azaz résre van. Magyar nyelven nagyon nehéz ezt a vicces találós kérdést jól lefordítani. De értem az igazát. Az ajtó szerepe az, hogy be legyen csukva. Válasszon el valamit valamitől. Vagy legyen nyitva és jelezze, hogy nincs akadály, szabad az út. Ha se ezt se azt nem teszi, akkor nem tölti be a funkcióját. E szerint a gondolatsor szerint a dolgok legyenek fehérek vagy feketék, mondjanak egyértelműen igent vagy nemet, így van ez helyén. De vajon tényleg ilyen a világ? Tényleg az lenne a jó, ha minden fehér vagy fekete?

Én nem így látom. Én hiszek abban, hogy mindennek van ötven, de az is lehet, hogy száznál is több árnyalata. Igaz, hogy sokkal könnyebb lenne

2016. július 11., hétfő

A néptánc varázsa

A magyar néptánc varázslat. Imádjuk? Utáljuk? Köztes út nincs? Ez jutott eszembe, amikor legutóbb a miskolci majális színpadán gyermekek táncoltak és zengett a népzene. Épp kürtös kalácsért álltam sorban, mikor egy édesanya babakocsit tolt el mellettem s kézen fogva a hét év körüli kisfiát vezette. Hirtelen felkaptam a fejemet arra, amit az édesanya mondott fiúnak: „Jaj de gagyi program! Mindig utáltam a néptáncot!” Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy miért utálja, és miért mond ilyet a hét éves-forma kisfiának, de nem tettem. Az én viszonyom a néptánchoz egészen más.

Édesapám a miskolci Vasas Néptáncegyüttesben zenélt. Akkoriban élő zenére próbáltak még a néptáncosok, ma

2016. július 8., péntek

Elképesztő - ajánló

Nyár van. Meleg van! Ki akar a falak között üldögélni? Még egy hideg sörrel is szívesebben ki megyünk a szabadba. Egy nagyvárosban pedig adottak a falak és ezekből kell kihozni a legjobbat. Többek között ez a vágyunk is teljesül, ha korunk vívmányait a romkocsmákat választjuk esti szórakozásunk színhelyéül. Nekem bejön, sőt némelyik igazán ötletes, különleges és lényegesen több mint egy kocsma, igazi kulturális pezsgőtabletta, retinaszaggató színpompa.

Olvastam nemrég, hogy a Loneley Planet szerkesztői a világ ötven legelképesztőbb kocsmája közé válogatták be a mi Szimplánkat, ami Budapest

2016. július 6., szerda

Olasz kirándulás

Amikor megérkezett a diagnózis, kéz tördelve, összeszorult gyomorral bontogatta, de nem bírta megnézni azonnal. Várt. Reménykedett valami csodában. Jeges félelem szorította össze a torkát. Az ujjai elfehéredtek úgy szorította a borítékot az asztalra. A feszültséget nem lehetett kibírni, megnézte hát…
A legrosszabb következett be. Nincs gyógymód, nincs más kiút, és ez már biztos. A talaj sikamlós lett és feketeség kerítette hatalmába, elsötétült minden egy perce és a rémület fokozódott. Hát ilyen lesz. Örök sötétség ez fog állandósulni. A szíve hevesen kalapált. A halántékában dübörgött a vér, majd szétpattantak az erei.  Erre nem lehet felkészülni, ezt nem tanítják az okosok. Azt hitte ilyen csak másokkal történhet, Vele soha.  Meg fog vakulni!

Jó néhány év telt el a diagnózis óta. Megtanulta az évek alatt a vakok intézetében azokat a dolgokat, amik elengedhetetlenek az élethez. Megismerkedett két nagyon fontos emberrel is

2016. július 4., hétfő

Ott a hegyen

Szeretem a hegyeket. Szeretem a meredek erdők hűs-zajos csendjét, szeretem a rohanó, játékos patakokat, szeretem a nyári havat. Szeretem a sziklákat. Itt csak az számít, hogy ki vagy és mennyire tudod, hogy mire vagy képes. Az számít, hogy légy jelen, éld a pillanatot, figyelj, és hogy ne told túl, senki és semmi kedvéért.
Így van ez, és ezt meg kell tanulni. Én is megtanultam az idő egy igen érdekes bugyrában. 

A Királykőn túráztunk. A tervek szerint egyik nap délelőtt felkapaszkodtunk az erdőn át a menedékházig, s csak másnap akartunk tovább menni a láncos úton a gerincre. Gyönyörű idő volt, június közepe.

2016. július 1., péntek

Menjünk a hegynek

Kirándulni Erdély szívéből csakis hegynek fel lehet. Hogy melyik hegyet választod, kedves kalandozni vágyó, az már ízlés kérdése. 
Választhatod a vadregényeset, a zord fenyvesekkel. Mondjuk a Hargitát, ahol a talaj tűlevél takarójáig soha nem süt le a nap. A tisztásokon viszont vidít a pisztrángos patakcsobogás, a madárfütty s a mókus-szöszmöt, bokor alatt pedig rókagomba, erdei-eper, málna, szeder vagy az áfonya csalogat, épp aminek itt a szezonja.

Vagy választhatod a szelíd bükköst, a csíki Somlyók gyönyörű, szálegyenes, szürke csíkos erdeit, ahol májvirág, berki szellőrózsa, gyöngyike és madársóska színesíti az avart. Ide inkább ősszel kanyarodj és akkor szemkápráztató lesz a szín-szinfónia, amiben az őzek rőt bundáját alig fogod észrevenni.
Ha tengerszemre vágysz, elmehetsz a Retyezátig, de ha egzotikus tőzeglápot is szeretnél mellé