Oldalak

2016. június 27., hétfő

Az angyalbögyörőtől a szemrehányásig – avagy: Édes anyanyelvünk

Van úgy veletek, hogy egyszer csak rátok köszön egy szó vagy kifejezés és elcsodálkoztok, ezt most miért is mondjuk így?
Legutóbb azon méláztam el, ha valaki elront valamit, felsül valamivel, miért éppen csütörtököt mond? Miért nem hétfőt vagy szombatot? Utánanéztem, mert hála a netnek, ez most már gyorsan megy. „Az eredeti alaknak semmi köze nem volt a csütörtökhöz. A „csettet vet”, „csöttöt mond” kifejezést használták, amely nem volt más, mint egy hangutánzó szókapcsolat. A főleg „cs” és „t” betűkből álló hangalak a fegyverek ravaszának hangját utánozta. A pisztolyok, puskák akkor adnak ehhez hasonló „csittegő” hangot, ha nem sülnek el megfelelően”.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, ha böngészik az ember, egy másik érdekességet is találtam: „Amikor azt mondjuk, hogy "tök jó", annak sincs köze a tökhöz, mint zöldséghez, hanem a "tökéletes" szóból rövidült le, csak ezt már elfelejtettük”
Ugye milyen érdekes? Nap, mint nap használjuk, és nem tudjuk honnan is erednek érdekes szavaink. Az angyalbögyörőt, azaz nudlit, nem nehéz megfejtenünk, elég, ha a régi festmények pufók kis angyalkáinak legintimebb testrészét felidézzük. A messziről hazatért ember tarisznyájából mindig előkerült valamiféle madárlátta elemózsia a gyerekeknek. Ez sem nehéz feladvány. Az arcátlanság talán azért van, mert az illetőnek nincs bőr a képén? És a képtelenség?? Vajon honnan jön a hónalj? Talán a hónnak az alja? Akkor mi a hón? Az lenne a váll, vagy mégsem? És a szemrehányás - (fúúúj)? Remélem, ezt nem szó szerint kell venni!! Nevető lexikon (szer: Juhani Nagy János) szerint: „A rosszullétnek az a formája, amikor az ember mást okol az állapotáért”. Az agyafúrt embernek tényleg fúrták az agyát, hogy csavaros legyen az észjárása? Mi a helyzet, ha felképelünk valakit, vagy lekeverünk egyet, nem is beszélve a nyaklevesről?! 
Kedvenceim még hangulatos szavaink, melyek hangzásának is zamata van: pattog, bumburnyák, hebehurgya, kelekótya. Kacifántos szólásainkról nem is beszélve: kirúg a hámból, egy húron pendül, megette a kenyere javát, faképnél hagy, vaj van a füle mögött, érti a csíziót. Az egyes tájegységek kifejezéseit pedig egyenesen csak a bennszülöttek értik: lajbi, hokedli, locskaszájú, megficeredik, pacuha, nyikhaj. 
Biztos sokan hallottátok már, hogy a Holdat hazugnak nevezik, például az angolszász népek. A magyar nyelvben még a Hold is igaz. Elég, ha felnézünk az égre és a holdsarlónak a D illetve a C betűhöz való hasonlóságával megállapíthatjuk, hogy éji égitestünk éppen a D-re hasonlít, azaz Dagad, vagy a C-re és Csökken. A latinban ugyanezekkel a betűkkel éppen a fordított értelmű szavak kapcsolhatók össze: Crescit = növekszik, Decrescit = csökken. Ezért nevezték a rómaiak a Holdat hazugnak (Luna mendax).
Ha valakit érdekel hogyan tanítottak régen embereket kesztyűbe dudálni, miért is ágról szakadt a szegény ember, és miféle állat a fába szorult féreg, az ne habozzon, járjon utána! Megéri.

lejegyezte kedves vendégünk, Piros Évi



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése