Valaki meghalt bennem elmúlt éjjel. Valaki, akit megcsaltak,
megaláztak, kihasználtak, valaki, akinek hazudtak és ezt nem vette észre.
Valaki, aki bízott, elégedett volt az életével és azt hitte, jól van.
Gyötrelmes a halál. Nem készít fel minket senki, milyen, amikor a lélek kiszáll
a testből és soha többé nem tér vissza. Magányosan halunk meg. Régen készültek
erre, tudták, hogy bármikor meghalhatunk. Jöttek a siratóasszonyok és szépen
átsegítették a lelket a túlvilágra. Ma nem segít senki.
Tegnap éjjel megszületett bennem valaki. Egyedül van, tudja, hogy nem
bízhat senkiben, csak magában. Meg kell erősödnie a lélektöredéknek, aki most
született, de máris sokat tud. Talán túl sokat is hozott magával a múltból, az
őseitől, a harcos asszonyoktól, akik szintén egyedül voltak és nem bíztak.
Rajta a sor, hogy visszaadja az elveszett tartást, hogy megerősödjön,
megkeményedjen és felkészüljön rá, bármi jön is. Nem bánthatja senki, mert nem
enged magához közel senkit. Magányos lesz, de ő erre felkészült, ez az ő lételeme.
Sok életen át tanulta ezt.
Nem fél a magánytól, nem fél az élettől, nem fél a haláltól.
lejegyezte: egy kedves vendégünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése