Oldalak

2015. április 29., szerda

Szauna Finnországban - vigyázat, csak bátraknak!

Így szaunáztunk mi… Finnországban (Tampere, 2015. április 16. 21 óra)
1. „Ó, én szoktam itthon szaunába járni, bírom, ha jó meleg, aztán jön a langyos zuhany, meg a pihi… utána még kétszer-háromszor új kör…”

2. „Ja, itt a tóba kell bemenni ??? És azok mik, amik rajta úszkálnak? Jégtáblák???? És ebbe mennek be az emberek???? Na, én aztán biztos nem, erre fogadást se kell kötni, az hétszentség…”

3. „Jaj de jó meleg van, üljünk jó magasra a kályha mellé, majd ráülünk a törcsinkre… De miért pattant fel mögöttünk az a pasi? És már vissza is jött – mit akar azzal a három fa péklapát-szerű – nyél nélküli valamivel? – lapátra tesznek minket …hahaha – ja hogy erre kell itt ráülni? Higiénia? Ja előtte és utána vízzel leöblítik…hmhm…azért rátesszük a törcsit is…”

2015. április 27., hétfő

Mosolyra fel!

Gyermekkoromban sokszor beszélgettem felnőttekkel, mert érdekelt a „működésük”, hogy mit miért csinálnak, milyen véleménnyel vannak az élet nagy kérdéseiről. Kíváncsiskodásom eredménye általában az volt, hogy mosolyt csaltam a felnőttek arcára. Ekkor kezdett érdekelni, hogyan is lehet egy gyerek ekkora hatással egy felnőtt emberre. Mitől leszünk képesek arra, hogy másokat mosolyra késztessünk? Gyermekként annak képessége, hogy másokból ezt tudtam hozni, „királyság”-nak fogtam fel. Olyan, mintha lenne egy titkos kulcsom másokhoz, amiről más nem tud…. még csak nem is sejti. Ez az én titkom maradt akkor, gyerekként… majd később, kamasz koromban kezdtem el ezzel tudatosabban foglalkozni.

2015. április 24., péntek

Elég

Mindenki egyre idegesebb lesz. Körbe-körbe rohangálunk. Ez van, mióta naponta megszúrnak minket. Fájdalmas érzés. Milyen jó volt a régi helyen! Sokan voltunk ugyan, de enni bőségesen adtak, és nem vittek el senkit, hogy aztán olyan furcsa állapotban hozzák vissza.

Szürke ránk támadott, meg is harapott minket, erre kiemelték és most két üvegfalon keresztül néz ránk. Már amikor néz. Mert többnyire rohangál ő is. Körbe-körbe. Egyedül. Észrevettem, hogy időnként a saját lábába mar bele.

Már egyikőnk sem rohangál. Lelassultunk. Enni már régóta nincs kedvem. Olyan érzésem van, mintha valami növekedne bennem, ami rossz és egyre rosszabb lesz, megeszi a testem belülről. Néha nagyon rosszul vagyok, és csak fekszem, aztán jobb lesz picit. A szurkálásokat nem hagyják abba...

2015. április 22., szerda

Mégis, kinek a dolga?



Ötéves volt a kislányom, amikor megkérdezte, hogyan bújt ki a pocakomból, majd egy évvel később azt, hogy hogyan került be oda. A diákok, akikkel dolgozom, 14-19 évesek. Ők már nem azt kérdezik, „hogyan”, inkább azt: „miért”, „mikor”, „kivel”, „mit”?

Jó velük dolgozni, ugyanakkor nagyon nehéz is. Őszinték, végletesek, hatalmas az igazságérzetük, nagyok a felnőttekkel szembeni elvárásaik, rendkívül kritikusak, mindemellett érdeklődőek, nyitottak és nem tűrik sem a tévedést, sem a bizonytalanságot. A kérdéseikre használható válaszokat várnak, kikövetelik a hitelességet, a megbízhatóságot, a pontosságot.

Kíméletlenül tiszta tükröt tartanak elénk, és nagyon sokat tanulhatunk tőlük – általuk saját magunkról is. Amikor a világról kérdeznek, nekünk is meg kell vizsgálnunk, hogyan is állunk azokkal a kérdésekkel, amiket feltesznek, mit is gondolunk valójában például a szexről, a párkapcsolatokról, az életről. Úgy viselkedünk, mint ahogyan érzünk, és azt mondjuk nekik, amit tényleg gondolunk és amilyen példát valóban mutatunk?

2015. április 20., hétfő

Nincs kontroll

Vajon milyen mértékben vehetjük a kezünkbe az életünk, testünk irányítását? Meddig mehetünk el a sorsunk befolyásolásában, a betegségeink megelőzésében, az öregedés kontrollálásában, a hozzánk közel állók megvédésében? 

Több téma jut eszembe erről a kérdésről. Éveken át hosszasan tanulmányoztam (sőt, még most is foglalkozom ezzel) a hegymászók életét, baleseteit, győzelmeit, kudarcait. Sok mindent nem értettem, például azt, hogy ha egy hegyen egyszer már meghalt mellettük egy társuk, vagy nem a társuk, hanem akár egy idegen, mi veheti rá őket arra, hogy újra ott másszanak? Én biztos nem mennék még egyszer egy olyan útvonalra, ahol elvesztettem egy barátomat, ismerősömet, túratársamat – gondoltam sokáig. Nemrég meghalt mellettem valaki (nem hegymászás közben), és én azon kaptam magam, hogy sok olyan helyre elmentem újra (és még hátravan néhány), ahol együtt jártunk. Akkor mi a különbség? Semmi. A hegymászóknak azok az útvonalak a természetesek, ahol ők járnak. Nekem azok, ahol én járok.

Angelina Jolie néhány éve levetette a melleit,

2015. április 19., vasárnap

Visszaszámlálás: felkészülni, tavasz, rajt!


Vége egy szép ünnepnek és a hozzátartozó „kötelező” kulináris élvezetnek. Miről beszélek? Arról, amivel abban a minutumban, ahogy a madarak csicseregni kezdenek és a napocska kicsit többet és melegebben süt, rögtön tele az írott sajtó, a televízió: - Jön, jön, jön! Jön a bikini szezon! Ilyenkor - ha kell, ha nem -, mindenki rááll a mérlegre, majd előkapja kedvenc fürdőruháját és felpróbálja. A szerencsésebbje arra a következtetésre jut, hogy irány a szabadba egy kis szint felkapni. Aki pechesebb az rögtön a ledolgozandó kilókat kezdi számolni. Jönnek a fellelhető csodaszerek, a krémek, étrend-kiegészítők, diéták és általában leghátul áll a sorban az, ami igazán kézenfekvő, a sport. Sőt, ezt az ötletünket már abban a percben szeretjük elvetni, ahogy felmerül. A miérteket mindenki maga tudja, magyarázatot pedig mindig könnyű rá találni.
Pedig érdemes megfontolni! Mert nem kell rögtön a csúcson kezdeni és számtalan változata van a mozgásnak, ami nem fáj. Egy kis segítség azoknak, akik mégis erre adják a fejüket:

2015. április 17., péntek

Az orrunknál fogva

Nem is olyan régen egy illat múzeumban voltunk. Izgalmas kalandozás az érzékek birodalmában. Mert, bár szagokról-illatokról szólt, a látvány sem volt elhanyagolható – az is a mítosz része, de erről majd később.

Kezdjük csak az elején. A szaglás, egyike az öt érzékelési módnak, alapvetően egy eszköz a világ megismerésére, a tájékozódásra; azaz információ felvételére. Na, és ki tekint manapság így rá? Abban biztosak vagyunk a szagokkal kapcsolatosan, hogy mi az, amit nem akarunk, a büdös ösztönös és azonnali reakciót vált ki mindenkiből, de az információk komplexitását közel sem bontjuk ki olyan részletesen mint egy hang-, látvány- akár tapintás-élmény esetében. Egyszerűen a megszökünk-megszokunk alternatívák valamelyikét választva elszelelünk a számunkra büdös közeléből vagy mire észrevennénk, hipp-hopp, hozzá szokunk és már nem is érezzük azt. Amit pedig nem érzékelünk, az számunkra nincs – ilyen a mi struccpolitikánk! A kellemes illatok nem minden esetben váltanak ki ehhez hasonló heves viszonyulást – bár elismerem, éhes embernek a friss meleg kenyér illata olyan nyálelválasztást és olyan képzelet sorozatot indít el, hogy ihaj-csuhaj, de ezt is pont ugyanúgy meg lehet szokni, mint bármi mást. Kérdezzétek meg a pékinasokat!

2015. április 15., szerda

Minden 7 éves tudja…



Az az agyoncsócsált mondat, hogy szinte minden azon múlik egy nő életében, milyen volt a kapcsolata az anyjával, ott villog minden önsegítő, öngyógyító könyvben, még azokban is, amelyekért kevesebbet kell leszurkolnod négy rongynál. 

Valahogy mindegyik előbb vagy utóbb erre lyukad ki. Nem csak a valódi szakkönyvek, hanem minden félbulvár, pszichologizáló, kattintáskunyeráló internetes oldal, amin több a zsírégető reklám, mint lapulevélben a klorofill. Mondhatni, általában mindenki tudja, kivéve, ha feltesszük a kérdést, mit is jelet ez a gyakorlatban, mert akkor szó bennszakad.

Sára egészen addig nem gondolkodott ezen, amíg tanulni nem kezdett róla. Mert amit ő az anyjához fűződő kapcsolatából önmagában tudatosított, az mindössze annyi volt, hogy egy anya első sorban tilt, tűr és támogat.

2015. április 13., hétfő

Ciki a pizsi?


Egy nő életében (is) nyilvánvaló változásokat hoz egy gyermek születése, minden téren. Ez egy természetes folyamat, amely ellen tenni nemcsak hiábavaló, de felesleges is. Ahogyan a kicsi számára nyílik a világ és csak sorjáznak az újabb és újabb lehetőségek, úgy zárul be anya előtt egy időre a korábbi életvitele. Ideális esetben csak átmenetileg. Minden átértékelődik, átalakul a preferencia-rendszer, nálam ez a külsőségekben jelent meg leginkább. Talpig sminkben, tűsarkúban és miniben nehezen ment volna a szoptatás – pelenkázás - altatás körforgása. És kissé nevetségesnek is tűnt, ahogy magam elé képzeltem a szituációt.

Felesleges szépíteni: átestem a ló túloldalára.

2015. április 12., vasárnap

A játék



A minap a magyar költészet napja volt. És mi nagyon szeretjük a verseket. Ti is?
Játsszunk tovább!

„A művészet, titokban és mélyen, a művész lelkében, semmi egyéb, mint a játékösztön egyik megnyilvánulása.” (Márai Sándor)


„Minden gyermek született szófacsaró, versfaragó és költő.” (Kosztolányi Dezső)




2015. április 10., péntek

Játsszunk!


De hát ez csak játék! - mondjuk olykor, pedig a játék az alapja mindennek. És milyen más a világ, ha játszunk! Próbáljuk csak meg elképzelni.
Reggel vidám csilingelés ébreszt, és játszva pattanunk ki az ágyból, szökdécselünk még egy kicsit, csak hogy meglóduljon az élet a testünkben, aztán jöhet a fürdőszoba játék. Előbb én mosok fogat, addig te spriccelhetsz engem a zuhany alól, aztán cserélünk és neked nehezített a pályád, ha nem akarsz fogmosás után tetőtől talpig megtörülközni újra. 

Aztán jön az öltözködés: versenyre vagy színre, ki hogyan szereti. A verseny játék egyszerűbb: ki készül el hamarabb. A színre játék izgalmasabb, itt a játék lényege az, hogy, ha nem látjuk egymást öltözködés közben, akkor is össze tudjuk-e válogatni úgy az aznapi szettet, hogy az színbe harmonizáljon.

2015. április 6., hétfő

Húsvéti tojásjátékok



A húsvét a tavasz a vidámság és a tojás időszaka. Ébred, újjá születik minden, nincs is ennek az újjá születésnek jobb szimbóluma a tojásnál. 

Ilyenkor az idő is jobbra fordul, teret ad a kinti játékoknak, s hogy ezeket sok helyen a húsvéthoz kapcsolódóan, a tojással játsszák, - a pogány ünnepekből a kereszténységbe tovább örökítve -, minden társadalmi rétegre jellemző volt már évszázadokkal ezelőtt. Számos középkori adat, írásos emlék van például a királyi udvarok tojástáncára. A német paraszti tojás játékok egy időben Kelet-Európában is népszerűek lettek. 1380-as latin írásos bizonyíték szerint, Magyarországon a dies concussionis ovorum (a tojások összeütésének napja) a húsvét utáni fehérvasárnapra következő hétfő elnevezése. Mi ez, ha nem tojásjáték nap?

Tojás mese cicával

Húsvéti ünnepek és esős idő. Túl vagyunk már a papírnyuszi készítésen, a tojásfestésen, a tavaszos és locsolós versikéken, dalocskákon, és kinn még mindig esik és fúj. Már voltunk egy gumicsizmás pocsolyaugráláson, de nem vált be, olyan szürke, szeles és hideg minden. Építettünk fakockából várat, játszottunk vitézeset, lovagosat, királylányosat, de kifújt... és jön a kérés: legyen mese, a tojásos. Végül is illik az ünnephez: tojással, pihés libácskával, cicával. Hát legyen. S szerintem ez a mese nem csak gyerekeknek szól.

Csizmás a kandúr. Maga, az eredeti Csizmáskandúr, a nagy klasszikus, egy tréfás hősmese, másodlagosan pedig tündérmese a mesekatalógus besorolása szerint. Nehéz elhinni, de az írásos verziója az 1500as évekre nyúlik vissza - és az egyik változatban a kandúr - lássatok csodát - cicalány. Az írott formákban megtaláljuk a hagyományos mese elemeket: van három testvér és haszontalannak tűnő örökség, van csodacél és leküzdhetetlennek tűnő akadályok, van varázslat és segítség, vannak a jót támogató véletlenek, küzdelem és van végső győzelem. Nem csoda, hogy a főhős számtalan alkotót inspirált.

2015. április 5., vasárnap

Szenteltet reggelire


A húsvét annyira más ünnep mint a karácsony…
Egyrészről, úgy-e, nincs előtte olyan mérhetetlen kereskedelmi dömping - vagy legalábbis nem tart majd két-három hónapig. Nincs nyitogatós adventi kalendárium a minden napra egy meglepijével, nem jön előtte Mikulás zsákjában minden jóval. Van ellenben előtte nagyböjt és önmegtartóztatás. (Karácsony előtt is van böjtünk, de erre a kisböjtre aligha ad manapság valaki - viszont egy jó tavaszi tisztítókúrának ki tud ellenállni, főleg, ha a bikiniszezon közeledtére gondolunk). Nincsenek mécsesek és ragyogó díszkivilágítás, nem szól minden sarkon a karácsonyi kórus. Van helyette csibe, tapsifüles, napsütés, friss zöld tavaszi hajtások és virágok. Virágok mindenütt. Vannak visszatérő madarak, van tojás, van füttyögés, csipogás és mindent életre keltő eső. Gyönyörű. Minden változik, visszatér az élet, s amit ígért a karácsony az íme, itt van, eljött. Elég profán értelmezése ez az ünnepnek.

Gyermekkoromban ezt az egészet még ennél is egyszerűbb, de nagyszerűbb dolog, a húsvéti reggeli koronázta meg.

2015. április 3., péntek

Húsvéti locsoló versek (nem csak) gyerekeknek

Van aki már alig várja, és van aki a háta közepére sem kívánja az egész húsvéti hercehurcát, de egy biztos, idén is lesz húsvét és locsolkodás, és ha még fiad is van akkor szükségetek lesz egy locsoló versre is. Egy olyan versre, amivel elbűvöhetitek a zsenge kis virágszálakat, hogy azok a csodálattól, no meg a simogató szavak és a röpködő rímek adta kábulatból felocsúdva piros tojásokkal, csokinyuszikkal és egyéb ajándékokkal kedveskedjenek fiad figyelmességének viszonzásaképpen. Ha pedig még továbbra is idegenkedsz ettől az egész ünnepi őrülettől akkor megsúgom Neked, hogy azért ebben a rosszban is van valami jó, a húsvéti készülődés lehetőséget ad fiadnak, a verstanulás révén a beszédfejlődésre, a figyelem és a memória erősítésére.

2015. április 1., szerda

Tojásfestés - természetesen

Gyerekkorom legnagyobb élményei közé tartozik a tojásfestés Húsvét előtt. Abban a kis falucskában ahol születtem, a Húsvéthoz szervesen hozzátartozik a locsolkodás ceremóniája kölni vízzel és Jézus Krisztus feltámadásáról szóló verssel.

Anyát már napokkal korábban nyaggatni kezdtem, hogy mikor, mikor, mikor festünk már tojásokat? Türelmetlenül vártam a ritka alkalmat. Persze az előkészületek már korábban megkezdődtek és ebben is lehetett segédkezni, mint például a tyúkólból én szedhettem össze a tojásokat minden nap, és egy féltve őrzött kosárba gyűjtöttem a hagymahéjakat.
A locsolkodó fiúk nálunk Húsvét hétfő délelőttjén keresték fel a kislányokat. Verset tanultak erre az alkalomra, fonott kosárkával ünneplőbe öltözve érkeztek, kisebb nagyobb csapatokba verődve. Mi lányok, hímes tojással jutalmaztuk a szebbnél szebb versikéket és  persze délutánra bűzbombaként riasztottunk el mindent és mindenkit magunk közeléből, mert a sokféle kölnivíz összekeveredve erős szaggá alakult. De mi nagyon élveztük.