A csodakönyv

Egyszerűen összedobható vacsorát készítettem az egyik este. Miközben vagdostam a hozzávalókat, elgondolkodtam. Honnan is ismerem ezt a rém egyszerű receptet; az emlékek mosolyt csaltak az arcomra. Az emlékképek egészen gyermekkoromig kalauzoltak vissza, olyan 10 éves lehettem.

A családban talán én voltam az egyetlen gyerek (pedig voltunk egy páran), aki sokáig hinni akart a csodákban. Jó érzéseket kapni és adni, a várakozás-, az együtt töltött idő öröme, a testvéreimmel való közös nevetések és bohóckodások jelentek meg az emlékképeimben. Végül megérkeztem az egyik karácsony estéhez.
Hihetetlen várakozással voltam karácsony napján, mert tudtam, hogy a csodák igenis léteznek :)

Várakozás, fenyőillat, sötétség a házban: csak a karácsonyfaizzók világítottak. A legalább 3 méteres fenyőfán sok-sok színes izzó égett. A csilingelés, katartikus élményt jelentett. Lélegzetem visszafojtva néztem a karácsonyfát, csak néztem-néztem, míg a többiek már örültek az ajándékoknak. Szememet hunyorítva hirtelen sok ezer izzót varázsoltam magamnak, melynek idillje és harmóniája mindmáig megmaradt. Egy idő után az ajándékaimhoz utat törtem a testvéreim gyűrűjén keresztül. Szerintem gyermekkorom egyik legjobb ajándékát ekkor kaptam. Egy receptes könyvet, nem is akármilyent: Pompom receptes könyvét. Gyerekként imádtam sündörögni a konyhában, és mivel a vállalkozó szellemem már akkor túltengett, örültem, hogy engedélyt kaptam, hogy kedvemre garázdálkodhassak. A receptkönyvben kedvenccé vált Töltött zsemle receptje életem első próbálkozásainak terméke, melyet mindmáig szívesen készítek. Azaz, hány éve is? Hááááát……30.

A sonka, tojás, kétféle sajt és az egyéb hozzávalók vagdosása egy léleksimogató vacsora élményét is nyújtotta egyben, miközben gyerekeimnek elmeséltem a Töltött zsemle születésének történetét.

lejegyezte: creaholic