Nyári shopping

Vannak dolgok az életemben, amikből egy idő után, valahogy kiszeretek. Pedig elvileg nem kéne, hiszen nőből vagyok és egy egész iparág épülne – többek közt rám is.

Bár jobban belegondolva az is lehet, hogy a vásárlás próbálgatós részébe – mert erről szeretnék két kis sziporkát közzé tenni – soha nem is voltam szerelmes igazán. Amit igazán szerettem a „shoppingolásban”, az egy számomra kedves személlyel kóborolni, nézelődni, rácsodálkozni és nagyokat nevetni a városi dzsungelben – mondjuk valamelyik „center”-ben. De ez, sajnos, a "szeretettem" hiánya miatt okafogyottá vált. Maga a vásárlás, a próbálgatás nem tölt és nem is töltött el soha izgalommal. Túl sok nekem egy csomó minden.
Sok a fény, sok a szín, sok a kirakat, sok az ajánlkozó „segítőkész” eladó. Télen túl meleg, nyáron túl hideg van. Sok a műkő, a polc, a fogas, a kárpit és egyáltalán nagyobbak a terek és szélesebb a kínálat, mint ami az én igényeimnek megfelel. Pedig hát sokak szemében ez olyan női dolog – minden marketinges tudja jól – ezért és ezen dolgoznak ők éjt-nappá téve. Hiába felelek meg sok szempontból a kritériumoknak, azt hiszem, én mégsem vagyok célközönség. Megveszem magamnak a cipőt, ruhát, ha kell a bevásárló listát is tudom abszolválni, de hogy órákat lődörögjek egy boltban, vagy egymás után többe is bemenjek végig próbálgatva a szezonális kínálatot, na, az már tényleg nem az én világom. Lehet, hogy az az oka, hogy túlságosan célirányosan gondolkodom, de ha cipő kell, akkor irány a cipőbolt, a nekem passzoló méretet felsorakoztató polc, lekapom a megszokott feketét, az üzletit vagy a lazább nyárit, felpróbálom, és ha passzent, megyek fizetni. Ha ruha kell, akkor irány a ruhabolt, a megszokott jól bevált márka, kikapom a számomat a kedvelt színben, próbálom, fizetem és kész. Ilyen egyszerű.

Van olyan, hogy a valami okból kifolyólag bekeveredek divatáruházba, ez történt a minap is… és meglepődtem. Kétszer is :-).

Táska részleg. Rengeteg tatyó. Egyik ilyen másik olyan – biztosan azért kell sok, mert a célnak - minden célnak - egyik sem felel meg igazán – szóval változatos színek és formák kínálják magukat. …és itt jön a döbbenet: a vásárolgató nők felpróbálják a táskákat!  Vállukra vagy alkarjukra akasztják, magukhoz fogják és kecsesen oldalra fordulnak vele a tükör előtt. Olyat is láttam, aki simán kézbe fogta, fel és alá billegett vele, jobbra fordult - balra pördült s kacéran pislogott saját tükörképének. Igen kérem, felpróbálta – jó, hogy nincs hozzá próbafülke, ahol a táskának megfelelő háttér vagy partner is felvillan a próba kedvéért.

A másik meglepő felfedezésem a cipő részlegen volt. Emlékszem, igen régen, a megboldogult gyerekkoromban, a cipőboltban körülbelül 40x40es tükrök voltak kicsit megdöntve az alacsony próbaszékekhez támasztva. Azokban nézegethette a kiválasztott lábra passzított topánt a kedves vevő.  Sokat játszottam közöttük, anya cipőboltban dolgozott. Ma egész alakos tükrök villognak a végeláthatatlan cipősorok elején… Egész alakos, azaz ember-nagyságú. A cipő miatt. Miért? Nem inkább az érzésre kéne figyelnünk, ha cipőt választunk? Hát nem, kérem; manapság már egészen másképp használjuk ezeket a tükröket. Láttam a saját szememmel: a kedves vásárló felvette a cipőt - ez konkrétan egy lapos belelépős papucs-szandi volt -,  oda billegett az egész alakos tükörhöz, végig nézett magán és … megigazította a fülbevalóját….

Nők…!


 
lejegyezte: ebarátnőm