Úton - gyermekvállalás?

Anikó nálam két évvel fiatalabb, tehát 17 éves. Fél évvel ezelőtt összejött egy fiúval, Péterrel. Pár hónapra rá a terhességi teszt pozitív lett. Amikor felocsúdtak az első döbbenetből nem is volt kérdés, hogy megtartják-e a babát.  - Anikónak még több mint egy év van hátra a gimiből, a srác is alig múlt 20, még csak másodéves az egyetemen. -

Orvos. Az orvosi rendelő tele volt szórólapokkal mindenféle tablettáról és egyéb fogamzásgátlóról. Mindegyikről vidám, fiatal lányok mosolyogtak vissza.  Anikó nem bírta levenni a szemét ezekről a prospektusokról mialatt várakoztak.

Nem tudtak beszélgetni sem, csak ültek ott csendben és várták, hogy beszólítsák őket. Maguk voltak, ekkor még a szülők nem tudtak semmiről. A nőgyógyász kedves volt. Felsorolta a lehetséges megoldásokat, de természetesen ő is az abortuszt javasolta a lány korára való tekintettel. Egy hét gondolkodási időt kaptak, de már ott, melegében  kinéztek egy időpontot a beavatkozásra.

Ha egyből vagy már másnapra kellett volna dönteni, Anikó biztosan elengedte volna a babát. De volt még egy hete. Ez alatt a hét alatt szinte egy szemhunyásnyit sem aludt. Éjszakákon át bámulta a szoba ablakán beszűrődő fényeket, újra meg újra átgondolta a lehetőségeit. Érveket sorakoztatott fel mellette és érveket keresett ellene.  Mikor már azt hitte széthasad a feje és meghasad a szíve, rácsörgött Péterre. Iskola után találkoztak. A fiú szemén is látszott, hogy nehéz napjai voltak mostanában. Átbeszélgették a délutánt, együtt sírtak, együtt nevettek, győzködték, biztatták egymást. Éjfél körül megszületett a döntésük: úgy határoztak, megtartják ezt a gyermeket.

A szülők először kiborultak, ahogy az várható volt. Már maga a tény is: Anikó állapotos… és megtartják… Aztán jöttek a jogos felvetések: ...és az iskola, kislányom? És a továbbtanulás? Ki tartja majd el a családot, a gyereket? Tönkreteszed a fiatalságod!

De Anikót nem érdekelték az érvek. Ő ezeket már szépen átgondolta és letisztázta magában. Péter végig, hősiesen kiállt mellette, szembenézett a dühös, elkeseredett, s talán kissé csalódott szülőkkel – a sajátjaival is - és mindenben támogatta Anikót.

Eldöntötték: össze fognak költözni és együtt nevelik majd a babát. Anikó a gimnáziumot elvégzi, hogy meg legyen az érettségije, az egyetemről még nem döntött. Péter évet halaszt az egyetemen és munkát vállal.

A döntés óta eltelt már egy jó hónap és Anikó pocakja csinosan gömbölyödik. Szerencsére az iskolának vége lesz, még mielőtt nagyon látszana a változás és elkezdődik a nyári szünet. A nyári szünet, ami nekünk a strandolásról, barátokról, fesztiválokról szól. Ők majd lakást keresnek, vizsgálatokra járnak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy minden rendben van. Ők csak várják, hogy leteljen a kilenc hónap és az életük örökre, visszavonhatatlanul megváltozzon.

Lejegyezte egy kedves vendégünk

A kép a Marcipánfotó művészi műhelyéből. Köszönjük!