Az új évi Fogadalomhoz

Drága Fogadalom!

Mi lenne ha az idén nem hagynál cserben? De tényleg! Hosszú és kalandos kapcsolat a mienk. Olyan sok mindent megéltünk már mi ketten. Itt az ideje, hogy végre komolyan, mélyen egymás szemébe nézve eldöntsük, hogy mit is akarunk egymástól. Ha másképp nem megy, marad a legrosszabb...

Igen! Nem akarok semmivel sem fenyegetőzni, de itt az ideje a komoly döntéseknek. Már nagyon érzem. Hogy is indult? Asszem az oviban. Meg kellett fogadnom, hogy majd jobban viselkedek a következő évben, s így előlegként elhozta nekem az Angyal a Dalma alvóbabámat – emlékszem, zöld rakott szoknyája volt, ezüst haja két copfban, nagy barna szemek és fehér ingecske, zokni és pántos kis cipő – a legbájosabb alvóbaba, akit valaha láttam – hát hogyne ígértem volna meg mindent és bármit.
Nem tudom már pontosan, hogy mikor pattant el a húr, de a következő évben ismét a fogadalom volt a terítéken így a Nagy Ajándékozások idején. Aztán jöttek a ”jobban fogok tanulni„ ígéretek – az iskolás évek – emlékszel?  - majd valahogy beszivárgott a „többet fogok segíteni az otthoni munkában” s ez a két mondat újévi mantrává fejlődött éveken keresztül. De ez még nem csak a kettőnk dolga volt. Az igazi intimitás kicsit később, a kamaszkorban ért bennünket.

Akkor jött a „megnövesztem a hajam”, a „gyakrabban fogok sátorozni járni”, a „bátrabban beledobom magam a kapcsolatokba” jelszóval fémjelzett fogadalom őrület…

Ahogy telt az idő, jöttek a „többet fogok mozogni”, a „kevesebbet fogok nassolni”, az „egészségesebben fogok étkezni” a „kevesebbet nézek TV-t  és többet olvasok majd”, a „többet járok színházba, kevesebbet dolgozom” és társaik… de most már elég! Ezek az ígéretek mind arra voltak jók, hogy megfogalmazódjanak, elringassák a kis lelkemet és cserben hagyjanak – legtöbbjük betarthatatlan volt. Vagy azért, mert nem voltam hozzá elég bátor vagy mert nem voltam elég kitartó, vagy szőke vagy barna voltam vagy nem voltam és amúgy is egyszerűen másképp alakultak a dolgok… Mindig volt valami ok ami kirántotta alólunk a közös-lét talaját kedves Fogadalom, és mi maradt utánad? Az érzés, hogy nem vagyok elég. Nem vagyok elég kitartó, bátor, szőke vagy barna… és minden ment a maga medrében tovább s cipeltem magammal a rossz érzéseket.

De most aztán elég!

Elhatároztam, hogy szakítunk. Megfogadom, hogy nincs több fogadalom!

Egyszerűen csak igények vannak és józan ész.

Ilyen könnyű lenne az Élet? Nélküled Fogadalom…

A kép szabad forrásból.

lejegyezte: ebarátnőm