2015. január 30., péntek

Mert síelni muszáj!


Hegyek között nőttem fel, igazi stramm sport-városkában, ahol az ember bármelyik oldalon lehetett, csak középen nem. Mivel a tél hosszú s a lehetőség nem sok volt, két dologra adhatta a fejét egy jóérzésű itt lakó: vagy feljárt a hegyre „sízni” vagy egész évben korcsolyával ropta. Az augusztusi kötelező zárva tartást – ekkor újították fel a műjégpályát – száraz edzésben: erőltetett hegy-menttel le lehetett tudni.

Az én esetemben anyukám úgy 3 éves koromban eldöntötte: korcsolya. Annyira hogy kisiskolásként (1-4 osztály) hétköznap minden második reggel 6-8-ig korcsolya órára jártam és ezek nem különórák voltak, hanem kötelező iskolai oktatás! Vidám volt. A fiúk hokiztak, a lányok jégtáncoltak. Még mi, a cingárabb fajtából is megkaptunk mindent, ami ezzel jár: formás lábak, kisportolt popsi s jó étvágy – a kék-zöld foltok már csak ráadás volt. A síelőket nem tartottuk nagyra – az nem úri embernek való sport: ki kell menni a hegyre, dacolni a természet elemeivel  - és a nyár??? az meg végig szárazedzés, bezzeg mi!

2015. január 28., szerda

Óhatatlan veszteségek

Ma elbúcsúztam attól az embertől, aki az elmúlt több mint fél évben a legbizalmasabb barátsággal ajándékozott meg.

Ha jól számolom, huszonhárom évvel ezelőtt találkoztunk először. Aztán sok-sok év kihagyás után az év elején újra összefutottunk. Találkoztunk télen, hóesésben, kétségbeesésben és kávéztunk. Beszélgettünk tavasszal, terveket szőttünk és mentateát ittunk. Eljött a nyár, hasaltunk a stégen, harmincnégy fok melegben, boncolgattuk a felnőtt élet buktatóit és ötleteltünk, hogy vajon hogyan lehetne jobb. Volt menta tea is hozzá. És most színes üvegpoharakat ajándékoz nekem, miközben személyes holmijai részben dobozokban, részben bőröndökben várják az új fejezetet, én pedig ügyetlen sorokat írok egy könyv belső oldalára – búcsúzóul. Hátha majd ott, a Új Városban ez jelenteni fog neki valamit.

Kezdek haragudni az Új Városra. Az elmúlt három évben valahányszor szóba került, én elvesztettem egy barátot. És most ugyan más a terv, engem mégis a régi veszteségek emléke leng körül. Őszintén szólva még nem tudom, ezt a helyzetet hogyan fogom kezelni.

2015. január 26., hétfő

Mama

A minap este a boltban elcsíptem egy beszélgetést:

- 98 éves lesz. 17-ben született.
- Édesem!!! És mit veszel neki?
- Megmondom, de el ne szóld magad előtte!
- Dehogy! Na mondd már!
- Máray válogatást. Nagyon fog örülni…

Közben eltávolodtak a beszélgető hölgyek, nem hallottam többet, de mosolyogva néztem utánuk, mert (aznap már sokadszorra) eszembe jutott  Mama.
Az én Mamám.
Vince nap volt aznap éppen, Mama szülinapja, azon a napon töltötte volna be a 114. életévét.

Mama fergeteges volt. 
1901-ben született és

2015. január 25., vasárnap

Elment



Karácsony előtt volt néhány nappal, amikor a munkatársam - akivel gyakran beszélgettünk kutyákról - szólt, hogy tud egy kicsiny feketéről egy vakvezetőnek szánt alomból, aki megfázott, köhög. Szerető gazdit keresnek neki, aki kikúrálja a betegségéből és hosszasan szereti majd. Azonnal hívtam a Kedvest, …. bár nem így terveztük és nem most, …. de sosincs olyan, hogy na, most jó,… és ő amúgy is épp készült otthoni irodára váltani, … hát mikor jobbkor, …menjünk, legalább nézzük meg, ... jönnek az ünnepek, otthon tudok lenni vele, …kikúráljuk, …megegészségesedik, érveltem neki egy szuszra.

Este indultunk útnak, nem volt olyan nagyon messze az azóta kedvenccé vált kutyafarm és bemutattak Neki. Pici volt, fázósan húzta össze magát és szomorkás bizalmatlan szemekkel méregetett minket. Kézbe vettem, simiztem, éreztem, ahogy idegenkedik, aztán beültünk az autóba, a kis test a kezemben egyre jobban megfeszült. Ahogy az autóban elaludt a villany, monoton zümmögéssel beállt és megszokottá vált az utazó sebesség, a kicsi fekete gombóc egyre jobban elnehezedett, egyre odaengedőbben simult a könyökhajlatomba. Valami otthon-érzés költözött az autóba.

2015. január 23., péntek

Sílécre fel! Az én síterepem



10 éves voltam, amikor először álltam sílécekre. Még fűzős, bőr cipőnk volt, akkoriban még nem találták fel a modern síbakancsokat. Sosem felejtem el azt az érzést, amikor el sem tudtam képzelni, mi módon lehet vajon ezeket a hosszú valamiket a lábamon irányítani. Estem-keltem, tele voltam kék foltokkal, és minden este nyakig vizesen mentem be a házba – családom minden tagjával egyetemben. Arra is tisztán emlékszem, amikor az apukám néhány évvel később büszkén és fülig érő szájjal mutatta az első, modern sícipőjét, amit sikerült valahonnan beszereznie.

Azóta elhasználtam néhány saját sílécet – volt, amelyiket eltörtem – legalább három öltözet síruhát, ugyanannyi pár sícipőt, kicsit kevesebb síkesztyűt és síbotot. Bejártam ungot-berket Szlovákia hegyeiben, kipróbáltam Lengyelországot, Olaszországot, Ausztriát és Magyarországot is. 

Az abszolút favorit azonban Franciaország lett! Hogy miért?

2015. január 21., szerda

Ágnes és Vince



Ha jeles nap a kalandárium szerint, akkor biztosan van benne időjóslás, bő-termés bűvölés és szerelmi bájolás, most sincs ez másképp! Nézzük az Ágnes – Vince párost.

Január 21. Ágnes napja, időjárásjósló nap, a megfigyelés szerint "ha Ágnes hideg, (akkor) engesztel Vince, hogy teljék a pince".   Ez azt jelenti, hogy az Ágnes napi, és az azt követő Vince napi időjárás általában ellentétes egymással, ha az egyik hideg, akkor a másik enyhe lesz, ha az egyik szeles, akkor a másik csendes. Ha Ágnes napja felhős, borús volt, azt jó jelnek vették, mivel akkor Vince napon napos idő volt várható, amiből a bőséges szőlőtermésre, jó minőségű borra következtettek.

2015. január 19., hétfő

Megvilágosodás



Még csak 8 perce ült egyhelyben, de már zsibbadt a bal lábfeje. Hetek óta gyakorol. A lótuszüléstől még "fényévekre" van, de ha már legalább egy szabályos törökülést fel tudna venni, annak is ürülne.

Próbálja elcsendesíteni a gondolatait, de azok egy gyorsvonat sebességével száguldoznak át az agyán. A Nyugati pályaudvar forgalma ehhez képest kutya füle, ami a fejében van. Hogy lehet nem gondolni semmire? Mi az, hogy észrevenni a két gondolat közötti szünetet és azt egyre hosszabbra nyújtani, míg már végül csak a szünet van? Ez van írva a könyvekben, amit gondosan elolvasott. Merthogy nem ám csak úgy meditálgat, felkészülten vágott neki a megvilágosodásnak. De nem hogy fényt nem lát, de még egy apró kis villanásocska sem jelent meg a sok gondolat közben. A gondolatok közben, amiknek semmi keresnivalójuk nem lenne a fejében...

A lába meg csak egyre zsibbad. Lehet, hogy nem kering benne rendesen a vér? Az baj. Most akkor mi legyen? Kinyújtóztassa, megmasszírozza? Vagy ez vele jár? Erre nem számított, amikor nekivágott a belső utazásnak.

2015. január 18., vasárnap

Nekem is kell egy portfólió!

Nos, ezt éreztem, és ezt szeretném elmondani minden molett, teltkarcsú, duci, töltött galamb, szilva és nagy felületen szerethető NŐ társamnak:

Életem első és utolsó 50. évében akartam valamit adni, akartam és nem csak szerettem volna. Adni valamit annak, akitől eddig csak kaptam, annak a férfinak, aki nem lehetett tanúja zsenge éveimnek, annak, aki így ismert meg, aki így is szeret engem, aki naponta átéli velem a negyvenesek és ötvenesek ellenségével a gravitációval való küzdelmemet.

2015. január 16., péntek

Téli kérdezz-felelek Fonóművesen

Kopár, zúzmarás faágak - a világ tele van színekkel. Válassz egy színt, amely a legjobban illik az téli hangulathoz!
Fehér. Nosztalgiával gondolok vissza gyerekkorom teleire, amikor a frissen esett hóban sétáltunk, hógolyóztunk. Ropogott a talpunk alatt. Mindent befedett és mindent tisztává, gyönyörűvé, fehérré varázsolt.

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel. Melyik az a zene, ami megmelengeti a szíved és miért?
Lounge, chill out, bármi, ami a háttérben szólva kellemes hangulatot varázsol. Ha pedig valami vidámra vágyom, akkor az aktuális kedvencem Pharrell Williams. És nem csak a Happy miatt, hanem a nyilatkozatai miatt is. Sugárzik belőle az életigenlés és ez valahogy rámragad, ha a dalait hallgatom. Évszaktól függetlenül:)

2015. január 14., szerda

Párizsból élőben

Nálunk a múlt szerdán ment az élet a megszokott rendjében, mert ha nem tudunk valamiről, az hiába rengeti meg mások egét-földjét, számunkra, abban a pillanatban, egyszerűen nincs. 
Igen, ment az élet a megszokott rendjében, mert se tv, se rádió, se mobil, se net.  Csak szerda volt, rövid nap az oviban, így délben gyerekesre váltottam. Különleges délután: gyerek-kívánságműsor volt napirenden. Legyen az ebéd pizza! Legyen! Befordultunk a szomszéd pizzériába. A fickó úgy pörgeti a tésztát, mint egy tőről metszett olasz, pedig nem az, mondjuk nem is francia, az ziher. Gyermekem imádja bámulni, a fazon meg alig titkolt büszkeséggel még kétszer extra megforgatja a csodálója kedvéért a pörgő tésztát, majd rákacsint a kicsire és elmosolyodik, fültől fülig ér a kedvesség az arcán. Mint máskor is, így fél egy felé…

2015. január 12., hétfő

Téli kérdezz - felelek Felhőjegyzetesen

Kopár, zúzmarás faágak - a világ tele van színekkel. Válassz egy színt, amely a legjobban illik az téli hangulathoz!
Piros, piros, piros. Nálam a karácsony egyértelműen piros, de a kabátom, a táskám és a “fehér”neműm is piros télen. Meg az orrom a hidegtől.

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel. Melyik az a zene, ami megmelengeti a szíved és miért?
Debreceni gyökerekkel naná, hogy a Tankcsapda! De örömmel hallgatok Republicot sőt Máté Pétert is. Az abszolút megunhatatlan pedig: Jason Mraz - Life is wonderful

Téli vihar - szakad a hó. Válaszd ki azt a könyvet, vagy műfajt, amit egy hideg, havas napon, takaróba burkolódzva, a fűtött lakásban szívesen olvasnál!
Könyvek terén mindenevő vagyok. Lényeg, hogy ragadjon magával rögtön az elején. Joanne Harris könyvei például sosem okoznak csalódást.

2015. január 11., vasárnap

Belülről jön



Éjszaka van. 

Pakolsz. Kettesével viszed a csomagokat az autóhoz. A sokadik fordulón vagy túl. Nem sietsz. Becsukod a csomagtartót. Majd elnézel a távolba. Kísérteties látványt nyújt a feléd úszó köd. Hömpölyög.

Egyszer csak fejed fölé pillantasz. A lámpa fénye egy fán szűrődik át. Lenyűgöz, ahogy az árnyék miatt az ágak a ködben meghosszabbodnak.
Benyúlsz a zsebedbe. Nálad van a telefonod. Érzed, hogy ezt meg kell örökítened. Közben megpillantod a ködön átszűrődő holdat. Lekapod azt is. Majd arrébb kalandozik tekinteted. Egy padot látsz a hóban. Meghökkensz a ragyogó kontrasztokon. Elindulsz. Körbejárva más és más oldalát mutatja. Dombot mászol érte, majd guggolsz a hóban. Micsoda pillanatok! Számodra.

2015. január 9., péntek

Téli kérdezz - felelek ebarátnősen


Fázós csurikák a csupasz faágakon, a világ tele van színekkel. Válassz egy színt, amely a legjobban illik a téli hangulathoz!
Szeretem a kéket, minden árnyalatát. Barnával kombinálom a legszívesebben. Olyan nekem, mint a derűs téli táj a fehér dermesztő hidege nélkül.


Egy meleg pulóver – Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel. Melyik az a zene, ami megmelengeti a szíved és miért?
Nagyon szeretem a klasszikusokat; a tél slágerei Vivaldi, Csajkovszkij, Bach, de ha nagyon elmélázom Chopin is játszik. Ha valami másra vágyom Nicola Conte vagy Pink Martini szól és mikor egy kis hazai kell, akkor jöhet Quimby, a HS7, a Kis zenekarok (Pál és Csillag), Micheller Myrtill vagy Fábián Juli (Zoohackerrel vagy nélküle).

2015. január 7., szerda

Szia - 1.ÉV


Most már biztosan tudom, hogy találkozunk. Hetente legalább négyszer. Ugye Te is biztos vagy benne? Jöttünkben, mentünkben, kutyafuttában. 

Találkozunk a hétköznapokban, terhes-gondozásra menet és szülőszobából jövet. Oviban, suliban, a picikénk ágyánál mesét olvasva vagy a kamasz gyerekünk szoba ajtajában kissé megdöbbenve. Tömegközlekedésen vagy zsír új autót vezetve. Divatizáltunk, öltöztünk együtt és lemeztelenítettük a lelkünket, hogy a másikunk jól értse. Ízlelgettük a konyha remekeit és szemléztük a borúsabb napokra elspájzolt napfény-befőttek zamatát. Találkoztunk szédült szerelmesen vagy a szerettünk által összetörve, megalázva talpra állással küszködve. Túléltük az ünnepek előtti őrületet, és Ünnepeltünk, biztattuk egymást arra, hogy megtaláljuk és átéljük a szépet. Felfedeztünk művészeti remekeket és művészeket, új és ismerős tájakat, vidékeket, furcsán idegen vagy annál ismerősebb történeteket; lazítottunk, szurkoltunk és sportoltunk együtt. Örültünk, dühöngtünk, nevettünk és bosszankodtunk, volt, hogy a kacagástól s volt, hogy a bánattól törülgettük a könnyeinket. Gyújtottunk gyertyát, észre vettük, ahogy más pálcát tör s volt hogy csak egyszerűen felfigyeltünk arra, amivel összefutottunk; de igyekeztünk nem menni el semmi mellett szótlanul.

Közben pedig eltelt egy év. Mi itt vagyunk: Te kedves Olvasó és mi, a cikkek írói a gubancosak és a kedves vendégeink.

2015. január 5., hétfő

Téli kérdezz - felelek Tinaflintásan

Zúzmarás faágak - a világ tele van színekkel. Válassz egy színt, amely a legjobban illik az téli hangulathoz!
Mint minden évszakban a föld színeit részesítem előnyben, ez a téli időszakban a szürke fekete kombinációval egészül ki.

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel. Melyik az a zene, ami megmelengeti a szíved és miért?
Ha a nemzetközi porondról kéne választanom Barbra Streisand, Celine Dion. A magyar előadók közül Szekeres Adriennt, Wolf Katit, Zoránt szeretem. Nemrég a csodás „padtársam” miatt Ákos zenéit teljes repertoárjában megismerhettem, és igen tetszik. Ehhez a zenéhez egyik kedvenc filmem is kapcsolódik. Tessék..

2015. január 4., vasárnap

Az új évi Fogadalomhoz

Drága Fogadalom!

Mi lenne ha az idén nem hagynál cserben? De tényleg! Hosszú és kalandos kapcsolat a mienk. Olyan sok mindent megéltünk már mi ketten. Itt az ideje, hogy végre komolyan, mélyen egymás szemébe nézve eldöntsük, hogy mit is akarunk egymástól. Ha másképp nem megy, marad a legrosszabb...

Igen! Nem akarok semmivel sem fenyegetőzni, de itt az ideje a komoly döntéseknek. Már nagyon érzem. Hogy is indult? Asszem az oviban. Meg kellett fogadnom, hogy majd jobban viselkedek a következő évben, s így előlegként elhozta nekem az Angyal a Dalma alvóbabámat – emlékszem, zöld rakott szoknyája volt, ezüst haja két copfban, nagy barna szemek és fehér ingecske, zokni és pántos kis cipő – a legbájosabb alvóbaba, akit valaha láttam – hát hogyne ígértem volna meg mindent és bármit.

2015. január 2., péntek

Téli kérdezz - felelek Szemfényesen



Kopár, zúzmarás faágak - a világ tele van színekkel. Válassz egy színt, amely a legjobban illik az téli hangulathoz!
Ami a körömlakkot illeti, most épp egy nagyon sötét, mély lilát hordok – ezt csak ilyenkor. Ruhában minden jöhet, ami színes, sok pirossal. 

Egy meleg pulóver - Végre elég hideg az idő ahhoz, hogy kényelmes, meleg ruhákat vegyél fel. Melyik az a zene, ami megmelengeti a szíved és miért?
Erre nehéz válaszolnom: sokféle zenét hallgatok, és mindegy, hogy tél van vagy nyár. Karácsonykor éppen Billy Idol szólt a kocsimban, de szívesen hallgatom mostanában a Daft Punk-ot is.