A szerelem egyenlő

Igen, mindenkié. Ahogy egyenlő a férfi és nő, úgy egyenlő a megélt szerelem, történjen az férfi és nő, nő és nő, vagy férfi és férfi között. Hogy ez nem egyértelmű? Legyen az! Hogy erről nem tudunk eleget? Kérdezzünk, beszélgessünk róla. Ismerjük meg a meleg párok életét, találkozzunk velük. Ezen a héten, az egész világon a meleg büszkeség eseményei zajlanak, itt a lehetőség kinyitni az ajtót.

Megszületünk, cseperedünk, nagyjából két éves korunkban felismerjük, hogy önálló emberek vagyunk. Az ’én’ felismerése fontos állomása az életünknek, minthogy az is, hogy tisztába jövünk vele, hogy fiúnak vagy lánynak születtünk.

Fény és kép

Valahogy bennünk van a vágy, hogy megőrizzük, magunknak és megosszuk mindenkivel, amit arra érdemesnek tartunk: a SZÉPET. Hogy mi a szép, az rengeteg sok mindentől függ…  Függ attól, hogy ki nézi, hogy aki nézi, az milyen hangulatban van, függ attól, hogy milyen a háttér vagy éppen attól, hogy milyen szögben esik a fény. És a szépség tárgya is változik, legyen bár táj vagy annak részlete, emberi alkotás vagy maga az ember, egy mozdulat vagy árnyék, mind egy-egy lehetőség. És ezen lehetőségek miriádja hozza létre azt a megfoghatatlan valamit, amit ezzel a lehetetlen szóval illetünk: fénykép. Mintha a fénynek lenne képe, vagy mintha a fény képezhető lenne. Mindegy is, a szó szép, az értelmét megszoktuk. Megszoktuk? Akár a fotográfiát magát?

Eleinte csodáltuk, messziről csodájára jártunk, aztán lassan a hétköznapjaink részévé vált,

Illatos gyógyír a hárs

Úton-útfélen édes illat andalít. Itt a nyár. Ebben a melegben hiába az illat, oda a romantika, ezt zümmögöm magamban :

A hársfa mind virágzik,

a csíz mind énekel,

a lomb sugárban ázik,

csak szíved alszik el.

Nyílnak feléd a lányok,

mint ékszer-ládikók –

nem is figyelsz utánok,

kedved beszőtte pók.

A Felvilágosítás

Bizony, nem könnyű a mai szülőknek, ha arra adják fejüket, hogy az internet és a közösségi oldalak térhódítása mellett beszélgessenek a felnőtt élet küszöbén álló gyerekeikkel, esetleg kísérletet tegyenek arra, hogy bevezessék őket a szexualitás rejtelmeibe!

Tizenhat évvel ezelőtt reményekkel tele terveztem, hogyan is fogom leültetni lányom, és hogyan fogunk, mint barátnő a barátnővel, elbeszélgetni azokról a nagyon fontos dolgokról, amiket tudni kell egy fiatal, az életet felfedezni igyekvő kis emberkének!

Ami sikeresen megvalósult, sőt túl is lett teljesítve az az, hogy nem egy leányzóval kellett leülnöm, hanem rögtön kettővel, hiszen olyan jól sikerült a családalapításunk, hogy a két leánygyermekem között nincs egészen másfél év korkülönbség sem,

Fortuna

Kivonultunk a Tarka rétre, mint minden vasárnap.  A fiúk kapura lőttek és nem volt rajtuk ing, csak nadrág. Mi lányok a fűben feküdtünk egy rózsaszín pokrócon és tépkedtük a lóheréket. Aki talált négylevelűt, az sikoltott egyet és ő lett Fortuna. Az volt a játék lényege, hogy valaki addig lehet Fortuna, míg valaki más nem talál négylevelűt. De amíg valaki Fortuna, addig bármit kérhet a többiektől.

Forró délután volt. A nap átpréselte sugarait a legsűrűbb lombú fán is, alig volt árnyék a réten. A mi fejünket is megsütötte rendesen, a kosárkában hozott fánkról leolvadt a cukormáz.

Gyere közelebb

Megismerkedni valakivel a legjobb dolog. Fejest ugrani egy merész kapcsolatba... Hm, próbáljuk ki. Eldönteni, hogy mi jó nekem, az a legnehezebb. Pici rezdüléseken eligazodni, érzések apró szeleit megérezni, figyelni, együtt lélegezni. És mennyire húzzuk le a cipzárt? A lelkünk cipzárját... Ez az igazi kérdés.

Találkoztam vele. Épp egy érthetetlenül eltűnt férfin törtem a fejem, amikor eszembe jutott a barátaim buzdítása, hogy éljek merészen. Hagyjam magam mögött a jó kislányt, legyek rossz kislány, úgy igazán. Merész sms-sel indítottam a randevút, azonnali választ kaptam.

Egy éjszakás kaland

avagy múzeumok éjszakája

Középiskolás voltam, amikor francia órán Balzac valamelyik regényéről beszélgettünk. Hogy melyik regényről pontosan, arra sajnos nem emlékszem, teljesen más aspektusból keletkezett bennem lenyomat ezen az órán. Egy hangulat maradt meg nekem, az ahogy a tanárnő Párizsról, Balzac életvitelérő és a párizsi házáról mesélt, s a lelkesedése, az apró részletek képpé alakultak. Arra gondolok, mikor hallgatsz egy történetet, becsukod a szemed, és szinte úgy érzed ott vagy magad is a helyszínen. Jelen esetben a bohém költők társaságába kerültem, az Eiffel torony lábánál próbáltunk fiákert keríteni, majd hajnal tájban, delíriumos állapotban, a művészlakásban még folytatódott a tivornya.

Madárfióka

Megláttam egy képet, melyet egyik kedves ismerősöm készített és nagyon sok gondolat tolakodott elő. Igazán megindító és elragadó a pillanat, melyet lencsevégre kapott egészen közelről. A képen egy madárfióka (pontosabban kettő) látható, ahogy a fészekben ágaskodva, éhes száját hatalmasra tátva várja, a reményei szerint, gyorsan visszatérő madár mamát. Mennyi minden van ebben a képben?

Ott van a tehetetlenség, hiszen élelmet még nem tud szerezni magának ez a pöttöm fióka.

Játék és gyógyír a szépséges pipacs

A pipacs,  más néven vadmák, píp, pippancs, pillancsvirág avagy pipók, büdösmák, lúdmák, bujdosómák, pitypalattyvirág, vetési pipacs, (növényrendszertani neve: Papver rhoeas) az egyik legszeretettebb vadvirágunk.  Szépséges, gyógyhatása is van, és még játék is készíthető belőle.

A pipacsból készíthető nem tartós, de kedves játék a pipacsbaba.

Így készül:A virág sziromleveleit lehajtjuk, egy fűszállal összekötjük. Szépen elrendezzük a szoknyácskát, és már készen is van a pipacsbaba vagy pipacstündér. A kedves figura feje a magház, gallérja a porzók, szoknyáját a szirmok alkotják.

Kicsengettek

Vége a tanévnek. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt örülök, mert még bennem él a vakáció öröme. Szorongó gyerekként minden iskolai napot nehezen éltem meg. Az utolsó kicsengetéssel mintha egy követ vettek volna le a vállamról minden évben. Sajnos az egyik gyerekem ugyanígy küzd, mert mindenből szeretne tökéletesen megfelelni. A 98% nem elég jó... A másikkal pedig mi küzdünk az év során, mert amilyen okos, pont annyira nem érdekli ez az egész iskola dolog.

Másrészt a szünidő ilyenkor új kihívás elé állít minket, szülőket. Már néhány hete elkezdődött, az akár nemzeti sportnak is tekinthető játék, amit én csak nyári-tábor-tetrisznek neveznék.

Vándorsólyom kisasszony

Legelőbb egy interjút hallottam a rádióban a fordítóval, aki egyrészt nagyon szépen beszélt, másrészt nagyon nagy kedvet kaptam attól, amit mondott, a könyv elolvasásához… talán túl nagyot is… ez lehetett az oka annak, hogy rögtön megvettem, de egy ideig csak édesgettem a szememmel ezt a KÜLÖNLEGES könyvet– azt hiszem nem akartam csalódni… Jelentem nem csalódtam! Vagy mégis?

A könyv, amiről mesélek: Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (2011) Fordította: Gálvölgyi Judit

Nem, nem csalódtam! Igen, hiszem, hogy a fényképekben benne van a fényképezett lelkének egy darabja. (Kérdés, hogy manapság, amikor száz- és ezerszám készülhetnek és készülnek a képek, mi marad a fényképezettek lelkéből…, vagy lehet, hogy azért válnak a nagyon sokat fényképezett hírességek lelketlenné…? hm… )

Foci gyorstalpaló, kezdőknek

Igen hölgyeim, ahogy szerdán beharangoztuk, eljött a nap, amire a férfitársadalom egy része (is) fanatikusan vár, elkezdődött a négyévente megrendezésre kerülő foci VB és vagy bosszankodunk az elkövetkező időszakban, vagy megpróbáljuk a legtöbbet kihozni ebből az őrületből.

Ha szeretnék több időt együtt lenni a párunkkal,  akkor szurkoljunk együtt, és hogy könnyebben menjen, itt az idő egy kis továbbképzésre. (Egyébiránt elnézve némely csapat játékosait, - szerintem - csendben, chipset majszolva sem olyan rossz a felhozatal Csak nehogy elhízzunk a végére…)

Foci VB, szeretlek!

Alig hiszem el, hogy újra eltelt két év!

Hiszen még szinte tegnap volt, amikor végigizgultuk a spanyol – olasz döntőt a legutóbbi labdarúgó-Európa-bajnokságon, de valójában még a négy évvel ezelőtti világtorna vuvuzela lázzal fűtött eseményeire is jól emlékszem!

És végre újra itt a következő nemzetközi futball esemény, a június 12-én kezdődő brazíliai foci világbajnokság! Nem vagyok fanatikus, nem is igen értek a focihoz.

Na jó, többé-kevésbé ismerem a szabályokat, tudom kik a „nagyhatalmak”, és nem egy kilencven percet ültem már végig stadionokban vagy a tv előtt. De nem vagyok naprakész, és nem ismerem a külföldi klub csapatok aktuális sztárjátékosait.

Ha én bazsarózsa termesztő volnék

Akkor minden nap a kertben hallgatnám, ahogy a virágok nyílnak, érezhetném, ahogy a szirmaik ontják az illatot. Titkon lesném, hogy vajon melyik lehet Paion, a görög orvosok istene. Locsolgatnám, és talán el is nevezném őket. És hogy miért termeszteném a virágok királynőjét? Mert az ő frissessége, üdesége, szépsége jelképezi a lélek megújulását, a kiteljesedést.

A bazsarózsák a legszebb tavaszi virágok közé tartoznak. Több ezer éves hagyománya van a termesztésüknek, már a kínai császárok is ebben gyönyörködtek. A korai festmények egyik kedvelt motívuma a bazsarózsa (kép: Bazsarózsa, festő: Yun Shouping, 17. század, Kína).

Én-ünnep

Már megy a készülődés! Mindenki izgatottan sürög-forog. Mindenki tudja a szerepét, feladatát. Van, aki a világi dolgokkal foglalkozik: vásárol, díszít, csomagol, „valami igazán különleges” receptre vadászik, süt-főz, takarít, megterít, pompásít. Van, akinek a szellemiek jutottak osztályrészül: verset tanul, köszöntőt gondol ki, szeretlek-lapot alkot, szépet színeset, örökre-szólót vagy csak szótlanul nézi, ahogy alakulnak a dolgok. S az, hogy ki melyik végén van ennek a nagy együttpörgésnek, nem is igazán fontos.

 

 

Pünkösdi tudod-e?

Olyan sok minden van, amit tudunk és olyan sok, amit nem. Itt van például ez a Pünkösdi Ünnep!

Tudod-e, hogy Pünkösd mindig a Húsvétot követő ötvenedik napra esik? Úgynevezett mozgóünnep, mely május 10-e és június 13-a között van. Görög nevének (pentékoszté) jelentése ötven.

Tudod-e, hogy Pünkösd az angol nyelvterületen a Fehérvasárnap?

Ünnep, már megint!

Igen, Ünnep.

A hétvégén ünnep van. De ez valahogy más. Benne van a munkahelyi naptárakban, hogy a hétfő hivatalos munkaszüneti nap, ovikban-iskolákban tanítási szünet van, de valahogy mégis más. 

Mi lehet ennek az oka? Miért nincsen a Pünkösdnek helyes kis- vagy nagy emblematikus figurája, miért nem árasztják el a boltokat az „ezt vedd-ezt vidd Pünkösdre annak, akit szeretsz és annak, akitől azt szeretnéd, hogy szeressen” jellegű termékek. Miért nincsen pünkösdi dekoráció

Hurrá! Végre itt a nyár! … vagy majdnem…

Hogy ezt honnan tudom? Mutatja a naptár, nem? Aztán, egyrészt időnként megdöbbentően meleg van, másrészt elhullottak a fák virágai, harmadrészt egyre gyakrabban tér vissza az esti beszélgetésinkben ugyanaz a téma. Bizony, szinte minden este előjön a "mikor, hogyan, hová?"…

 A „mikor” már elég egyszerű. Eddig a kisded bármikor bevethető volt egy jó kis kirándulásra, nem nagyon voltak kötöttségei, most viszont nagyjából ő diktálja a ritmust. Ez előtt nagyon szerettem az előnyaralást – elmenni valami nagyszerű vízpartra, ahonnan elérhető távolságban van a kultúra is. Ilyenkor mikor még nem indult meg a népvándorlás, az emberek zöme még el van foglalva a „hass-alkoss-gyarapíts”

Nők a nagy művészek oldalán - Berthe Morisot

avagy akikről nem szól a fáma

… de mi most írunk róluk, mert megérdemlik!

 

Berthe Morisot (1841. január 14. – 1895. március 2.)

Ezt a képet Manet festette Berthe Morisot-ról, fekete fátyolban, amint éppen az édesapját gyászolja. 1868-ban ismerkedtek meg, és a portrék, amiket Manet festett Berthe-ről, illetve a levelezésük is erőteljes vonzalomról árulkodik. Manet egyszer egy festőállványt ajándékozott Morisot-nak karácsonyra. 

 

Bár többnyire Morisot-t tartják Manet követőjének, a valóság az, hogy ő mutatta meg Manet-nak a plein air festészetet, amit ő már évek óta gyakorolt. Sőt, ő mutatta be Manet-t annak a körnek is, akik hamarosan Impresszionisták-nak kezdték hívni magukat. Berthe már rég tagja volt a társaságnak, és az impresszionizmus három legnagyobb női képviselője egyikének tartották.