A másik

Magabiztosan lépett be az üzletbe.  Drága kabát, elegáns táska, frissen beszárított frizura, szolid smink. Egyenesen a gyerekholmikhoz ment. Látszott, hogy nem először jár itt, és lerítt róla, hogy tudja, mit akar. Gyorsan végigpásztázta a választékot, megtapintott egy-két darabot, majd finoman lebiggyesztette a száját, jelezve, hogy ez nem az, amit szeretne és távozott. Meg sem nézte az árcédulákat. Nem azért hagyta ott a drága holmikat, mert nem engedheti meg a pénztárcája, hogy bármelyiket megvegye. Egyszerűen nem volt elég jó neki.

Alig pár percet töltött az üzletben. Közben rá sem nézett a biztonsági őrre, pedig jövet-menet pár centire ment el mellette. Feltűnhetett volna neki, hiszen szokatlan módon egy nő vigyázott az üzletre. Talpig egyenruhában, ami elrejtette amúgy nőies alakját. Szorosan összefogott hajjal, amit szeretett volna befestetni és divatosra vágatni, mint régen, amikor még megtehette, hogy kéthavonta fodrászhoz járjon.

Neki feltűnt a parfüm felhőben úszó másik, aki arra sem méltatta, hogy ránézzen. Biztos a férje pénzeli – gondolta. Nem úgy, mint az ő ex-férje, aki hónapok óta nem fizeti a gyerektartást a három gyerek után. Állítólag külföldre ment dolgozni. Vitte az új nőjét is magával. Nem mintha előtte ki tudott volna jönni a pénzből. Akkor is az édesanyja nyugdíjával együtt boldogultak valahogy. De mióta meghalt, már az sincs.

És megint jön a karácsony. Nem elég a fűtés számla, nem elég, hogy alig tud annyit összespórolni, hogy a gyerekeknek használtan megvegye a téli cipőt, most még az ajándékon is törheti a fejét. Karácsonyfa biztosan nem lesz, már évek óta nincs, csak pár fenyő ág van összefogva a vázában, jelképesen. Magára nem gondol, de a gyerekeknek szeretne valamit.

Tudja, hogy nem erről szól az ünnep, de meghasad a szíve, hogy ő nem adhatja meg a gyerekeinek, amit szeretne. Pedig nagyon megérdemelnék. Sohasem mondják, hogy mire vágynak, de ő tudja.

Nem vehet ilyen drága holmikat, amiket a plázában árulnak, hiába vállal több műszakot. Ő ezt nem engedheti meg magának. Ő napról napra él. Ő nem várja a karácsonyt. Ő alig várja, hogy vége legyen ennek a cirkusznak és újra csak a hétköznapok gondja nyomja a vállát.

a kép forrása: pinterest

lejegyezte: fonóművek