Évekkel ezelőtt került a kezembe Frédéric Leboyer: A Gyöngéd születés című könyve. Annak ellenére, hogy éppen nem volt aktuális nálam a téma, egy szuszra olvastam el. A szerző - aki szülészorvos és pszichoanalitikus egyben - gyönyörűen ír arról, hogy hogyan is lehet "másként", természetesen, csodaszépen szülni. Álljon itt most egy részlet a könyvből, kedvcsinálónak az elolvasásához vagy akár a szüléshez. :-)
„Igen, a születés olyan, mint
a hullámtól elváló hullám, mely
a tengerből születik, de el nem
válik tőle,
senki se nyúljon hát bele durva
kézzel.
Mert a gyermek onnan jön:
bízzátok rá: tudja, mit csinál.
Hagyjátok csak, látjátok?
Az egyik hullám partra veti,
a másik megragadja, kicsit
kijjebb löki.
Már csak egy van hátra,
kint is van a habokból.
A föld hordozza.
Kiszabadult a hullámok közül,
és repes az örömtől, hogy szabad.
Semmit fel ne kavarjatok.
Várjatok.
Az első hajnal ez.
Hagyjátok meg hát ennek a
pirkadatnak
minden nagyságát, fenségét.
Várjatok és várjatok,
hagyjátok meg a születésnek
minden lassúságát,
ünnepélyességét.
Ez a gyermek életében először
ébred.
Ne kavarjatok fel semmit, mikor
elhagyja
az álmok birodalmát.
Nézzétek!
Egyik percben fut még, elidőz
kicsit
az álmok kertjében,
de máris az ágy széléhez ért!
Az örökkévalóság után
a gyermek átugrott a kimért idő
világába.
Lélegezni kezdett!”
Részlet Frédérick Leboyer: A gyöngéd születés című könyvéből.
A képet köszönjük Marcipánfotónak.
A képet köszönjük Marcipánfotónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése