2014. november 30., vasárnap

Kerülőutak - adventi töprengős, az első

avagy jó-e, hogy nem tudjuk azonnal, hogy a kincs a párnánk alatt van?


Egy lelkész barátom nemrégiben megajándékozott egy cd-vel, amin az ő elmélkedései hallhatóak. Noha jómagam nem vagyok vallásos, szívesen elgondolkozom bármilyen, számomra érdekes (akár vallási) témán. Így történt, hogy többször meghallgattam a kerülőutak szerepéről szóló részt. 

Vajon mennyire haladhatunk életünk során célegyenesen? Kell-e arra törekednünk, hogy a lehető legrövidebb úton jussunk el célunkhoz idő és erő takarékossággal? Mintha manapság mindenki egyre hatékonyabb akarna lenni: a nagyvállalatok időgazdálkodás tréninget kérnek, hogy még többet tudjanak a munkatársak teljesíteni még rövidebb idő alatt, az elfoglalt magas beosztású vezetők igyekeznek minden házimunkát „kiszervezni”, és bejárónőt, bébiszittert, kertészt, házi fodrászt és manikűröst stb. tartanak.

2014. november 28., péntek

Női kézilabda EB Budapest ...és gyorstalpaló



Zúg a lelátó! A nézők ritmikusan skandálják a biztató szavakat, a játékosok szívüket-lelküket kitéve küzdenek! Hajrá Lányok!

Ez a kézilabda! A női kézilabda!

Kézilabda Európa bajnokságot kétévente rendeznek. Legutóbb 2012-ben Szerbia rendezésében a Magyar válogatott bronzérmes lett. Az aranyérmet a montenegrói válogatott vihette haza. Idén ők a címvédők. A 2014-es női kézilabda Európa-bajnokságot december 7. és december 21. között közösen rendezi Magyarország és Horvátország.  A torna mérkőzéseinek öt város ad otthont: Budapest, Debrecen, Győr, valamint Zágráb, és Varasd. A döntőt a Papp László Budapest Sportarénában rendezik. A tornán 16 csapat vesz részt, ebből kettő a rendezőket képviseli és 14 csapat a selejtezőkből jutott be a tornára. A torna győztese részvételi jogot szerez a 2016-os nyári olimpiai játékokra, és a 2015-ös női kézilabda-világbajnokságra.

2014. november 26., szerda

Hűtlenek


Régi, összeszokott társaság az övék, már az iskola óta barátok,  a párok többsége is ott talált egymásra. Ahogy szépen sorban jöttek a gyerekek, megritkultak az addig szinte napi, rendszeres találkozások, esti sörözések, de azért mindig szakítottak időt egymásra. Egyik ilyen esti beszélgetés során a válásokra terelődött a szó, és arra, hogy mennyire szerencsések, hogy mind boldog, kiegyensúlyozott házasságban élnek. Pedig a statisztikák szerint legalább négy párnak már külön kellett volna válnia. 

Aztán fordult a beszéd fonala, és amikor már régen másról szólt a beszélgetés, a barátnője mellé telepedett és kicsit félve, óvatosan belekezdett a mondandójába, hogy ő bizony hibázott.

2014. november 24., hétfő

A szavak


Azt mondják, nem kellenek szavak ahhoz, hogy közöljünk valami fontosat. Én nem hiszem. Pont ez az, ami eltorzult a világban. Ez az, ami tönkreteszi a kapcsolatokat: a szavak hiánya. Nem beszélünk, magunkban tartunk dolgokat és szépen lassan elszokunk attól, hogy megfogalmazzuk azt, ami bennünk zajlik. Felgyűlnek lelkünkben a kimondatlan szavak és zűrt okoznak.

Nem használunk szavakat, amikor éppen elégnek bizonyul egy pillantás is és csodálkozunk, hogy összetévesztjük az érzéseket. Hogy, például, fogalmunk sincs, mi a különbség a szerelem és a ragaszkodás között. Hogy miért értékelődik át reggelre az esti ölelés. Hogy attól még, hogy valakivel jó együtt lenni, nem biztos, hogy hozzá akarunk tartozni. Szavak nélkül elveszünk saját magunkban, elmosódnak a határok és mindezt arra fogjuk, többek közt, hogy nem lehet szavakba önteni az érzéseket.

2014. november 23., vasárnap

Üzenet – (nincs tárgya)

Alig várta már a hírt. Nem ez volt élete legnagyobb eseménye, de tudta, hogy a barátjának milyen fontos és hogy az ő élete bizony megváltozik ettől. Szeretettel figyelte, ahogy korábban hosszasan készült az eseményre, aprólékosan eltervezett mindent. Legutóbb is azt újságolta, hogy minden rendben, csak az nagy Nap van hátra, de hamarosan... Napsugaras jókedv áradt a hangjából. Aztán csend. Persze, hiszen így volt megbeszélve, semmi elhamarkodott örömködés, jobb is, ha eleinte csak maga van, kell tudni időt adni, majd elérkezik a barátokkal való együtt örülésnek is az időpontja… Nagyon várta már a hírt!

2014. november 21., péntek

Disznótoros címszavakban

Előző nap: fohász a jó időért, kérd el a teknőt, aprítsd a fokhagymát, élezd a késeket, szalma is kell, tiszta a konyha, jaj mi lesz itt holnap…

A nagy nap: hajnal hasad, csizma csoszog, disznó visít, fül bedug, takaró fejre, nem segít, így is hallom, fogd meg a lábát, most szúrjad, tartsd a tálat, juj elszaladt!!! még egy szúrás, végre kimúlt, igyunk egy féldecit

Ég a szalma, perzselt szőr szag, vértócsák, vigyél meleg vizet, hozd be a tálat, remeg az alvadt vér, nem bírom, még csak reggel van, igyunk egy féldecit

Kóstold a fülét, nekem nem jut, segíts nagyanyádnak belet tisztítani, pfuj nem segítek, forgasd a sült húst, hozz savanyú káposztát, esik az eső, a teremtésit, sártenger lesz, igyunk egy féldecit

2014. november 19., szerda

A hálózat csapdájában

Hétköznap: mindenki ébren már, a reggeli elkészítve, gyerek sínre téve, "napi-betevő-reggeli-kávé" az asztalon, csak hogy jól induljon a nap és… net. Délelőtt: munkahely, napi meló, rengeteg tennivaló, pörgés jobbra, pörgés balra, intézkedés és új problémák generálása, aztán, úgy félidőben megpihenek egy kicsit - a jól kiérdemelt salátámmal es mellé egy kis… net. Délután: mielőtt beindulna a családi élet, végre egy kis  csevej a barátnémmal. Beérek a kávéházba, leadom a rendelést, s míg ideér Saci a kézmosásból egy kis…  net.  Este: az arra érdemesek ágyban, csendes pihenőn, a kedves valamin még szöszmötöl, s míg a pamlaghoz piszmogja magát egy jó kis esti összebújásra, addig….net. Nehogy bárki is azt higgye, hogy a hétvége más… Net a buszon, net a kádban, net a váróban és net a konyhámban; net mindenütt, ahol csak van egy kicsi térerő.

2014. november 17., hétfő

Anyukám és a Facebook

Augusztusban három napot anyukámnál töltöttem. Megmutatta új szerzeményét, a laptopot, amit Miskolc város jóvoltából kapott, a - támogassuk egy kis modern technikával a munkanélkülieket, nagy családosokat és nyugdíjasokat – program keretében. Az E-mail kezelés már elég jól ment neki, a bátyámnak nem kevés idejébe került ez. Így kézhez kapja idejében a legfrissebb tudnivalókat a nyugdíjas klubját illetően, és nem kell arra várnia, hogy valaki rátelefonáljon az aktuális tudnivalókkal.
És Skype-on tartva a kapcsolatot, mindig látja, hogy a bátyám és sógornőm arca mennyire gyűrött vagy sem esténként.  


Látja az aktuális időjárást és a híreket. Tehát nagyjából itt tartott az informatika és világháló terén, mikor éppen kapóra jöttem az új ötletéhez. Nézzük meg a Facebookot! – javasolta. De kiderült, hogy nem csak megnézni akarja, hanem regisztrálni is. A bátyám óva intette ettől, nem neki való, de szilárdan kitartott amellett, hogy vágjunk bele. Regisztrált, megmutattam kábé mi hogyan működik, aztán ő ismerősnek jelölt, én meg visszaigazoltam. Mikor meglátta a feliratot, hogy mostantól ismerősök vagyunk, 5 percig gyöngyözőn kacagott a helyzet morbidságán, mondván,
hogy már 44 éve volt, hogy hordott engem a szíve alatt. 

2014. november 16., vasárnap

Gyöngéd születés

Évekkel ezelőtt került a kezembe Frédéric Leboyer: A Gyöngéd születés című könyve. Annak ellenére, hogy éppen nem volt aktuális nálam a téma, egy szuszra olvastam el. A szerző - aki szülészorvos és pszichoanalitikus egyben - gyönyörűen ír arról, hogy hogyan is lehet "másként", természetesen, csodaszépen szülni. Álljon itt most egy részlet a könyvből, kedvcsinálónak az elolvasásához vagy akár a szüléshez. :-)


„Igen, a születés olyan, mint
a hullámtól elváló hullám, mely
a tengerből születik, de el nem válik tőle,
senki se nyúljon hát bele durva kézzel.

2014. november 14., péntek

Tudatos szülés

MINDEN NŐNEK TUDATOSAN KELLENE KÉSZÜLNI A SZÜLÉSRE

Az utóbbi időben sokat lehet olvasni arról, hogy az egyébként is igen kevés számú természetes-szülés párti kórházak egyikéből elkezdték elbocsátani az ebben a szemléletben dolgozó szakembereket. 
Miért? Merült fel bennem a kérdés. Miért nem lehet hagyni, hogy egy nőnek, egy anyának megadasson az a lehetőség, hogy mindenféle beavatkozás nélkül, nyugodt körülmények között szülhesse meg a gyermekét, úgy, ahogyan a természet diktálja. Ez miért olyan nagy kérés?

2014. november 12., szerda

Ökológiai lábnyom

Dühös vagyok. Tehetetlennek érzem magam. Minden alkalommal, amikor a tengereken úszó szemétszigetekről, a megevett szeméttől elpusztult állatokról, az olajfoltoktól röpképtelenné váló és haláltusát vívó madarakról készült fotókat látok, összeszorul a szívem. Amiről nem tudok, az nem fáj, de erről nem tudok nem tudomást venni, bármilyen távolinak is tűnnek a tájak, ahol a képek készültek. Az Interneten, a tévében, mindenütt szembesülök a világ sebeivel és fájdalmával.

A természet teszi a dolgát és hősiesen küzd, de meddig bírja, mik lesznek a következmények? Mikor azt olvastam, hogy a tengerekben egyes egysejtűek elkezdtek műanyagot „enni”, felfalják az óceánok fenekén landoló flakonokat, mert attól jobban fluoreszkálnak és így könnyebben csalják magukhoz a halakat, akikkel szimbiózisban élnek, elsírtam magam.

2014. november 10., hétfő

Mi a szép az őszben?



Számomra semmi. Soha nem értettem, hogy lehet ez az évszak bárkinek is a kedvence. A nap korán lemegy, reggel és este hideg van, napközben talán meleg, most akkor hogy öltözzek? A szabadtéri kocsmák zárva, vagy pléddel kell takarózni, ami ugye korántsem az az élmény, mint amit a forró nyári éjszakák nyújtanak. A kocsira feltetettem a téli gumit, majd jönnek a 18 fokok, benne a téli ablakmosó, de még mindig a rovarok ragadnak a szélvédőre. A muskátlikat már egyszer behoztam, most újra kivittem, a napszemüvegeket hol elrakom, hol előveszem. A múltkori túrán csak délután 2-kor derült ki, hogy hol is vagyunk voltaképpen, addig olyan sűrű köd borított mindent, hogy csak az orrunkig láttunk, és akarva-akaratlanul is rég látott horrorfilmek jeleneteit idéztük fel.

2014. november 9., vasárnap

Nők a művészetben és a világban - Kate McDowell



Kate McDowell – képzőművész

Kézzel készített porcelán szobrai a környezet hatásait mutatják meg a mai iparosodott társadalmunkban. Az eredményül kapott művek egy része szórakoztató, de egyben felkavaró. Különös  módon, a szemlélődőben feszültséget keltve mutat rá a természeti világ, az ember és állat megmagyarázhatatlan összefonódására. Az anatómiai formák, állatfajok és ember alkotta különös tárgyak megmagyarázhatatlan elegye meghökkent és elgondolkodtat egyszerre.

Honlapján így nyilatkozik alkotásairól:

"Az általam készített darabok a környezeti hatásokra, az éghajlatváltozásra, a mérgező környezetszennyezésre és a génmanipulált növényekre reflektálnak.

2014. november 7., péntek

Ladies night - csajos este?

Jó is és rossz is, vidám és szomorú is ez a történet.
Volt egy zseniális kis csapat, egy jó baráti társaság, sok-sok közös programmal, rengeteg közös élménnyel. Én ebben a közegben önmagam lehettem. Nagyon szerettem azokat az alkalmakat, amikor közös programokat szerveztünk, de azokat még inkább, amikor csak mi csajok, a pasikat otthon (vagy a sörözőben) hagyva, beültünk valahová trécselni, nevetgélni, tervezgetni.

Az ötlet az egyik barátnőmtől eredt. Egyik nap azzal állt elő, hogy mi lenne, ha havonta egyszer valamelyikünk keresne egy jó kis hangulatos helyet és meghívná a többieket ladies night-ra. Mindannyiunknak nagyon tetszett dolog, így az ötlet életre kelt.

Minden hónap első keddje volt a mi esténk.

2014. november 5., szerda

Smink és önbizalom



Tizennégy voltam, mikor egy nálam 2 évvel idősebb barátnőm hatására megvettem az első rúzsomat. Izgatottan vártam, hogy kipróbálhassam. Kíváncsi voltam, milyen változást fog hozni, hogy illik-e hozzám a választott szín és bevallom kicsit szorongtam amiatt, hogy mit szólnak majd a szüleim és a körülöttem élők.

Néhány évvel később, 18 évesen az akkori trendnek megfelelően, feketével kontúroztam a számat, sötétvörös vagy bordó rúzst húztam rá, erősen festettem a szemhéjamat és a szempilláimat, valamint alapoztam az arcomat. Akkor már nem érdekelt mit gondolnak mások, magam miatt sminkeltem, mert jobban éreztem magam az álarc, a renovált külső mögött. Nekem tetszett és talán a különbözni vágyás is belejátszott a döntésembe,

2014. november 3., hétfő

Üres járat

Távoli zajok szűrődnek be az ablakon, közelebbieket enged át a nem túl jól záródó bejárati ajtó. Autók zúgnak el az utcán, mentő vagy tűzoltó száguld valahol jól hallhatóan életet menteni, zsibog a város. Ajtó csapódik, kisgyerek óbégat, bicikli ütődik a falnak, nyüzsögnek a lépcsőházban. Nappal a szomszédok zajai jól kivehetőek, a környezet zajosságában csöndesnek tűnik a lakás. Nincs benne hangosan ketyegő óra, nem szól a rádió.Csend van, várakozás teljes csend. A nappaliban ül és térdei között leeresztett kézzel a falat nézi, miközben ezek a gondolatok megfordulnak a fejében. Lassan ebédidő lesz, de ez is csak azért jut az eszébe, mert máskor ilyenkor a konyha vidám ritmusa vezeti a lakás-szinfóniát. Most csend van. Nagy, várakozás teli, szomorú csend.

2014. november 2., vasárnap

Kék a kökény recece...


Kék a kökény recece, ha megérik fekete,
Én utánam barna legény ne gyere.
Én is annak a babája vagyok,
Aki nékem minden este páros csókot adott,
Kék a kökény recece, ha megérik, fekete,
Én utánam barna legény ne gyere.


Azt kérdi a kapitány, ki babája ez a lány,
Ki babája ez a csinos barna lány.
Én is annak a babája vagyok,
Aki nékem minden este páros csókot adott,