Oldalak

2014. augusztus 31., vasárnap

A két arcú vízpart


Valahol nagyon messze, ha jó idő van, a víz türkizkék, teljesen átlátszó és sima. Jól kivehetők benne a homok fodrozódásai, egy-egy kagyló, és a nagy, ártalmatlan, fehér színű medúzák.
Olyan benne úszni és lebegni, mintha egyesülnénk a természettel. Az ég és a víz összeér, és ugyanolyan színűek – mintha nem is ez a világ lenne. A part fehér homokos, és néhol a homokszemcsék olyan finomak, mintha púderben lépkedne az ember. A legszebb tengerpart, amit valaha láttam.
Minden délután fújni kezd a szél, és jönnek a hullámok. Ilyenkor bizony elkél a nagyobb méretű törölköző, amit esetleg a lábunkra vagy derekunkra teríthetünk – már aki érzékenyebb a huzatra. 
Ha nincs nyugágyunk, a gyékényünk vagy egyéb fekvőeszközünk, egy idő után valósággal elsüllyedünk a homokban, és bármilyen óvatosak legyünk is, előbb-utóbb még a fogunk között is homokszemcsék fognak recsegni.
22 km-nyi tengerparton sétálhatunk végig, ha akarunk, és bárhol letelepedhetünk. A homokban mindenütt lehet kis kagylókat találni, és a helyiek is árulják a maguk készítette kagyló-ékszereket.
A hullámok lágyak, szinte nem is léteznek, ha békés a víz, de azért vigyázni kell velük, szeszélyesek. Egyik-másik kisebb hullámocska nagyon messzire ki tud rohanni a parton, akár teljesen elöntve az ember lányának óvatlanul elhelyezett hátizsákját, egyéb strandfelszerelését.

Ha rosszabb az idő, a hullámok hatalmasak, a víz sötétkék vagy egyenesen fekete, és félelmetes. Ilyenkor persze nem fürdőzünk, sőt, mindenki vonuljon fedezékbe a kicsapó hullámok elől.

Az esti romantikus tengerparti séta hamar elkezdődhet, mivel hat órakor szinte minden átmenet nélkül valaki odafent lehúzza a redőnyt, és azonnal sötét lesz. A parton viszont nincs sétány, nincs kivilágítva, így gyér fény mellett mezítláb, a homokban gázolva lehet romantikázni. Hát kell ennél több? 


Hol jártunk?

(Hát igen, jól mondjátok, ilyen az Atlanti óceán Kuba partjainál)


lejegyezte: szemfény

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése