Középiskolás voltam, amikor francia órán Balzac valamelyik
regényéről beszélgettünk. Hogy melyik regényről pontosan, arra sajnos nem emlékszem, teljesen más
aspektusból keletkezett bennem lenyomat ezen az órán. Egy hangulat maradt meg nekem, az ahogy a tanárnő Párizsról, Balzac életvitelérő és a párizsi
házáról mesélt, s a lelkesedése, az apró
részletek képpé alakultak. Arra gondolok, mikor hallgatsz egy történetet, becsukod
a szemed, és szinte úgy érzed ott vagy magad is a helyszínen. Jelen esetben a
bohém költők társaságába kerültem, az Eiffel torony lábánál próbáltunk fiákert keríteni, majd hajnal
tájban, delíriumos állapotban, a művészlakásban még folytatódott a tivornya.
Akkor egy álom volt, egy ki nem
mondott, levegőbe sóhajtott óhaj: DE SZERETNÉK EGYSZER ELMENNI ODA abba a városba és abba a MÚZEUM-HÁZBA.
Megnézni a várost, a házat, a berendezést. Megsimítani az ajtófélfát, megérinteni az írószerszámot,
amivel a Goriot apó papírra karcolódott hogy megmaradjon az utókornak. Mára
beteljesült az álom. Ott voltam, végig jártam, lassan komótosan,
többször is minden szobát. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, elképzeltem,
hogyan férhetett el abban az apró ágyban Balzac. Gondolatban odacitáltam a
tivornyát, a művésztársakat és a barátokat, látni
véltem a már kissé meglankadt társaságot az előszobában és a kertben, a vörös bort a kerti asztalon és a szivarok füstjét ahogy bódorogva
száll az Eiffel torony fák közül kimagasló csúcsa felé…
Múzeum: sokak számára talán ódon, elavult, távolságot és tiszteletet
követelő szó ez. Egy hely ahol a múlt egy darabkája van bezárva. Ez igaz is, de
a múzeum nem csak ilyen lehet, van sok másik arca, főleg napjainkban. Lehet
például interaktív, figyelemfelkeltő, forma gazdag és oktató jellegű. Okozhat katarzist, hiszen
sok esetben sehol máshol nem látható dolgokat rejt magában, amitől leesik az
ember álla. Az is igaz, hogy visszarepít az időbe, magam is sokszor gondolkodom
rajta, ha egy történelmi vagy néprajzi múzeumban járok, hogy atyavilág így éltek, így
harcoltak, ezen ültek, ezen főztek, ezzel öltek elődeink. Beindul a képzeletem és csak
gyártom a lehetséges történeteket a tárgyak köré. De a képtárak is hasonló benyomást tesznek
rám. Nemrégiben a Musée d’Orsey-ben jártam Párizsban és Vincent Villem van Gogh időszakos kiállítását valamint az
5-ik emeleten található impresszionistákat feltétlenül meg kellett nézni. Nem
lehet szó nélkül hagyni ezt az élményt és ha jelzőt kell keresni, akkor bajban vagyok,
mert egyszerre megdöbbentő, lenyűgöző, részlet gazdag, milliószínű, egyszóval
varázslatos.
Azt mondom, az menjen múzeumba, aki igazi kalandra vágyik, mert
egy kis gondolatreptetéssel és fantáziával a kiállított alkotások, tárgyak,
képek, szobrok, történelmi hagyatékok varázslatra képesek. Ahhoz, pedig, hogy a varázslat létrejöjjön, és igazi kalandba legyen részünk látni nem elég, bele kell helyezkedni, mögé érezni, mögé képzelni a
saját történeted.
Azt olvastam valahol,
hogy: „a múzeumok éjszakája egy éjszakás kaland, hogy minél több kulturális
élmény születhessen”. Nagyon találó szlogen, hölgyeim és uraim, legális, egy éjszakás kalandra fel,
ugyanis holnap, június 21-én van a múzeumok éjszakája, amikor is a rendezvényhez
csatlakozott intézmények tárt kapukkal várnak minden kedves érdeklődőt.
Ezen az estén irány tehát a múzeum, legyen az a hagyományos, interaktív, figyelemfelkeltő, forma gazdag vagy oktató jellegű, keressük meg azt, ami a legjobban megmozgatja a fantáziánkat, hiszen élmény születése a tét!
Ezen az estén irány tehát a múzeum, legyen az a hagyományos, interaktív, figyelemfelkeltő, forma gazdag vagy oktató jellegű, keressük meg azt, ami a legjobban megmozgatja a fantáziánkat, hiszen élmény születése a tét!
Néhány múzeum a
résztvevők közül, kedvcsinálónak:
Budapest:
A teljes listát az
országszerte résztvevő múzeumokról itt találjátok meg.
Jó szórakozást, kellemes
egy éjszakás kalandot J
lejegyezte: sziluett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése