2014. május 30., péntek

Egy éve szívok



...reggel, munkába menet,
...délelőtt, rögtön az első megbeszélés után, mikor megkapom a hatszázkilencvenkettedik feladatot aznapra,
...délben, a kantin előtt, sorban állva,
...délután, a megállóban, a villamosra várva,
...este, otthon a teraszon, egy tejeskávé mellett,
de a tüdőm, a torkom és az agyam is azt mondogatja egy ideje, hogy: „ELÉG MÁR,  nem kérünk több cigi füstöt, dobd el, tedd le, hagyd abba”. 

Igen ám, de hogyan?

2014. május 28., szerda

Meghökkentő művészet napjainkból



Nem olyan régen egy internetes híroldalt böngészve akadt meg a szemem egy jelenleg alkotó „szobrász” művein. Felbuzdulva a látottakon úgy gondoltam, talán mást is megfognak az alkotások.

Li Hongbo - Pekingi művész

Li Hongbo lenyűgöző, rugalmas, papír szobrokat készít. A technika befolyásolja a varázsát, ragasztott, rétegelt papírt alkalmaz. A nézőket egy lenyűgöző felfedezésre invitálja, melynek során megtapasztalhatják a papír és a szobrászat forradalmian új találkozását. 

2014. május 26., hétfő

Mert nevetni jó



Volt már olyan, hogy valami semmiségen, apró, viccesnek sem igen mondható dolgon percekig, istenigazából nevettél? Mikor a könnyed is kicsordult és minden porcikádat megborzongatta a jóleső, kirobbanó kacagás? Mikor nem tudtad abbahagyni, bármennyire is szertetted volna, csak jött belülről, megállíthatatlanul?

Ez valami olyan érzés lehet, ami mindenkit magával tud ragadni, és amire mindannyian őszintén vágyunk. 

Nevetni, kacagni, röhögni, gurgulázva, könnyekig, fuldoklásig. Milyen jó is ez.

2014. május 25., vasárnap

UJJÉ… 30!

Osztálytalálkozó…

Harmadszor fogok bele, hogy leírjam nemrég lezajló osztálytalálkozóm történetét. De valahogy a kezdeti jó érzés és hév átcsap pesszimizmusba, önsajnálatba, hogy miként telhetett el harminc év ilyen hamar. Olyan mintha számot próbálnék adni, mit is sikerült megvalósítanom, és egyáltalán, ki lett belőlem. Azzá lettem-e aki három évtizeddel ezelőtt szerettem volna…

A lényeg, hogy harminc évvel ezelőtt, mint minden évben, elindult  egy osztálynyi fiatal a nagy betűs ÉLET felé, hatalmas elképzelésekkel, némelyikünk elérhetetlennek tűnő álmokkal.

2014. május 23., péntek

Nyakkendő kötési technikák, nem csak férfiaknak


Vajon miért utálják a férfiak a nyakkendőt és ki találta ki, hogy hordaniuk kell, ha egyszer ők maguk ennyire nem szeretik? Sajnos a válaszokat nem tudom, de azt igen, hogy 10 öltönyös, nyakkendős kollégámból 9 utálta, és alig várta, hogy munka után a hátsó ülésre dobhassa. Olyan is volt, aki a fiókjában tartotta, és csak akkor vette fel, fintorgások közepette, mikor ügyfélhez indult tárgyalni. 

Hölgyeim és Uraim, tisztelettel kérdezem, tudnak Önök nyakkendőt kötni? Én azt gondolom magamról, hogy tudok. De, ha sokáig nincs rám szükség, néha azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá. Nekifutok lelkesen, majd bosszankodva nézem a gubancot amit létrehoztam. Aztán újra és újra összegubancolódik de néhány próbálkozás után általában sikerül valamit alkotni, azaz megkötni a nyakkendőt. Olyan ez mint a biciklizés, végleg nem lehet kitörölni, de azért jó ha edzésben van az ember.

2014. május 21., szerda

Megkaptuk! Örülünk, köszönjük!


Mi ez az új őrület? A Liebster Award egy vándor díj. Egyfajta pozitív visszajelzés blogos társaktól és kicsit az örömködésről, egymás írásainak népszerűsítéséről, és egyben az elismerésről is szól. Úgy is mondhatnám a lelkes kezdők első sikerélménye, legalábbis számunkra az lett.
 
Mint tudjátok, nem olyan rég próbálgatjuk szárnyainkat a blogírás mesterségében. Mindössze 4 hónap telt el azóta, hogy az első bejegyzésünk megjelent itt a Selyemgubancon. Azóta olvasótáborunk napról napra nő és mi töretlen, sőt egyre növekvő lelkesedéssel igyekszünk tartalmasabbá, szebbé, jobbá varázsolni az oldalt. 

2014. május 19., hétfő

A szolgáltató is ember...

...avagy a vásárlók is lehet(né)nek udvariasak

Egyik ismerősöm épp szakdolgozatot ír. Történetesen az adott intézmény rektoránál. Tegnap volt a leadási határidő, de még egy sort sem vetett papírra. Felesége javasolta neki, hogy feltétlenül írjon a rektornak, és tájékoztassa a dolgok állásáról. A válasz a következő volt: „Majd írok nekik holnap, talán, ha lesz kedvem. Ők vannak értem, és nem én őértük!”. Nos, igen, ha az anyagi oldalt nézzük, talán így van, de azért vannak itt egyéb szempontok is.

2014. május 18., vasárnap

Szép reggel?


A férfi szeme tele volt vágyakozással, az arcán magabiztos, sármos félmosoly villant fel. Majd hirtelen egy térd villant és a pasi meggörnyedve lerogyott. Féltérdén megtartotta magát, keze mohón kapott a kissé túlsportolt derék után. A lány napbarnított bőre szemet gyönyörködtető kontrasztot alkotott a rövid, fehér póló és a klasszikus farmer kékjével. A pasi keze megmarkolta a nadrág derekát, amikor egy jól irányzott taszítástól elveszítette egyensúlyát és hanyatt vágódott. A feltápászkodó pasas szemében meglepetés, csalódás és bosszú elegye villant. Feltornázta magát és ugrásra készült, amikor a fehér tornacipőbe bujtatott, kecses láb orron törülte. A kép elsötétült.

Nem csak előtte. A lejátszóként működtetett okos telefon is kikapcsolt az előttem utazó hölgy kezében, akinek a válla fölött ezt a mozi jelenetet figyeltem.

A kedves női hang bejelentette  a következő megállót: Belvedere.

2014. május 16., péntek

Nők a nagy művészek oldalán - Gabriele Münter

Avagy akikről nem szól a fáma...

… de mi most írunk róluk, mert megérdemlik!
Gabriele Münter (1877 – 1962)

Gabriele Münter nem volt szép. Vagy legalábbis azokon a fotókon, amiket én láttam, nem tűnik annak. Ellenben tehetséges fotóművész volt, és kitartó szerető. Később pedig tehetséges expresszionista festő és az értékek nagy védelmezője.
Felső középosztálybeli családba született, és a szülei gyerekkorától kezdve támogatták művészi ambícióit, látva, milyen jól rajzol. A női művészeti iskolába járt, mivel nők akkoriban nem járhattak a német Művészeti Akadémiára… 21 éves korára mindkét szülője halott volt. Ekkor nővérével együtt elhatározták, hogy az örökölt tetemes mennyiségű pénzből utazgatnak egy kicsit, és meglátogatják a távoli rokonokat az Egyesült Államokban. Gabriele rengeteget fotózott Texasban, Arkansasban, Missouriban.

2014. május 14., szerda

Matyó és a világhírnév


Tudtátok-e, hogy Matyóföld tájegység az Alföld északi részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán terül el? És azt, hogy Matyónak Mezőkövesd lakosságát nevezzük? “A korábbi kutatások és elsősorban az itt élők vélekedése alapján Tard és Szentistván települések lakóit is matyónak mondták, bár viseletükben, hímzésükben mindhárom eltér egymástól. A matyónak nevezett települések közül mindig Mezőkövesd mezővárosa volt a vezető közösség, innen diktálták a divatot. A matyó hímzés 2012 decemberében felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.” (Forrás: Wikipedia)

Én nem tudtam mindezt, fogalmam sem volt róla, hogy Mezőkövesd diktálta a divatot anno. Utána olvastam kicsit, mert érdekelt, hogy mi van a Matyó hímzés elterjedése mögött? Kíváncsi voltam honnan indult útjára és járt be ilyen nagy utat? Mert azt joggal mondhatjuk, hogy a Matyó világhírnévre tett szert az utóbbi években, és szerintem ez nagyszerű. Személy szerint büszke vagyok rá és örülök a népszerűségnek, remélem sokan vagyunk így ezzel.

2014. május 12., hétfő

A nap öröme


A minap olvastam egy rövid cikket valahol, a neten barangolva. A teljes történetre nem emlékszem, de egy gondolat megragadt bennem: Dániában úgy tartják, hogy nem telhet el nap anélkül, hogy valaminek örülni tudtak volna, hogy ne lett volna meg a nap öröme. Legyen az bármilyen apróság, de minden nap megállnak egy pillanatra és tudatosítják magukban, hogy igen, ez jó. Szavuk is van rá: hygge (hüge).
Rákerestem és egy helyen ezt a definíciót találtam (merthogy magyar megfelelője állítólag nincs a szónak:) (*)


„A hygge azt az állapotot írja le, mely a tökéletes nyugalmat, biztonságot, boldogságot és békét testesíti meg, melyet nem ront el rejtett aggodalom, idegesség, bosszúság vagy szélsőséges érzelmi állapot...

2014. május 11., vasárnap

Egyszerű! Keressünk gazdasági modell szerint

A munka világába bekerülni és aztán igazán jól csinálni, nem egyszerű.
Sokunk álma a „tedd, amit szeretsz, és többé nem kell dolgoznod egy napot sem”, de a megvalósításhoz kell valami különleges. Megtalálni az „álommelót”, talán ez a legnehezebb, mert aztán, ha már megvan, elkap bennünket a „flow” és sodor, észre sem vesszük, hogy jobb esetben másod-,  s ami gyakoribb: rosszabb esetben elsőhegedűsként van jelen életünk zenekarában. Maga a keresés időszaka viszont nagyon lélekölő tud lenni. Keresgélés közben tekinthetjük a dolgot modern rabszolgaságnak, vagy érezhetjük azt, hogy útvesztőben tévelygünk, a megtalálás kényszere visz bennünket tovább.

2014. május 9., péntek

Modern rabszolgaság?


Kedves nőtársaim, hányszor gondoljuk mi nők, hogy csak mert biológiailag „XX” kromoszómával születtünk már belénk is van kódolva a rabszolgaság.

Persze nem mindenki érzi ezt így, s ez így van jól; és igen, ezek a mindennapi feladatok csak akkor válnak rabszolgaság szagúvá, ha úgy éljük meg őket. No de melyikünk fejében nem fordult meg, hogy ha visszamehetne az időben határozottabban kezelné a női egyenjogúság kérdését. Pedig nem is bonyolult feladat ez, talán csak egyensúlyt kéne teremteni munka, háztartás, és önmegvalósítás között - mint ahogy barátném is szokta volt mondani. Nekem személy szerint nem igazán megy, hol egyik, hol másik kap nagyobb hangsúlyt és tolja hol ide - hol oda az egészséges vagy lehetséges közép utat.

2014. május 7., szerda

Álláskereső útvesztő

Anyagias világban élünk, pénz és sikerorientált, önmegvalósítós, multinacionális környezetben, ennek minden előnyével és hátrányával. Előny alatt értem, hogy bárki aki valamiféle tehetséggel van megáldva, eséllyel indulhat. Hátránya pedig, hogy véleményem szerint lélek és ember-romboló tud lenni egy túlzott elvárásokkal teli, kizárólag eredmény orientált, humán értékeket látszatra elismerő valóságban elhanyagoló mókuskerék.


Olyan állomásra érkeztem az életemben, ahol az álláskeresés malomkerekei őrölnek körülöttem is. Meg kell találnom a helyem, azt a céget ahol szükség van rám és persze azt, amire nekem szükségem van.

2014. május 5., hétfő

Nem csak klasszikusok és nem csak szépek

Vicces, show, klasszikus, zene – ezek a szavak egyre jobban hangzanak együtt manapság és látunk rá példát, hogy lehet ezt igényesen is csinálni. Hogy a nők otthon vannak ebben a műfajban, mi sem bizonyítja jobban, mint a "Magyar táncok". A következő felvételen a német kvartetet (Salut Salon) népszerűsítő klipp látható, alább pedig néhány koncert gyöngyszemet gyűjtöttünk ki Neked a Ralf Pleger által készített koncertfilmből. 

2014. május 3., szombat

Életem legszebb Anyák napi ajándéka…

Anyák napja. Több éve már, minden évben ez a nap a szívemig ér. Két lányom olyan sokat ad, mindig és mindenkor, de ilyenkor az, amit kapok tőlük, mintha bekereteződne.

Az egyik ilyen keretes esemény az volt, amikor a kilenc éves kislányom átadta az anyák napi ajándékát: egy saját írást, mely azóta, épp most kilenc éve, nap mint nap velem van, és mindenhova elkísér.

„ Édesanyám...

2014. május 2., péntek

Anya

Emlékszem, amikor az óvodában izgatottan készítettem a préselt virágokból ragasztott ajándékot és szorgalmasan gyakoroltam az anyák napi verset, hogy úgy igazán nagyon tetszen Neki. Bár még nem értettem az ünnep lényegét, mert hiszen természetes hogy Ő van, hogy mindig velem van, hiszen együtt lélegzünk, egyek vagyunk, az ölelése a világ.

Emlékszem arra, amikor már nem akartam valami „vacak” saját készítésű ajándékot adni, ezért a  hulladékgyűjtésből kapott pénzemből egy szappant vettem, hogy az én legszebb, legokosabb, leg-leg-leg Anyukám valami igazán szépet kapjon.