Pocak helyett babakocsi

Egy éve ilyenkor még várandós voltam. Ezt nehezen tudtam volna titkolni (de naná, hogy nem is akartam!), és nem csak azért, mert viszonylag korán már méterekkel  magam előtt hordtam a pocakomat, hanem mert sugárzott rólam a boldogság.

És a világ velem örült. Szinte mindig, mindenhol királylánynak éreztem magamat, az emberek rám mosolyogtak az utcán, az autósok átengedtek a zebránál, a piacon gyakran kaptam egy kis ráadás vitamint a babának. A boltban előreengedtek a sorban, még olyan is előfordult, hogy az Okmányirodában szabályosan előre zavartak az ötszázharminckettedik helyemről az elsőre.

És úgy általában, mindenkinek volt egy kedves szava hozzám és a pocakomhoz, egy elmesélni kívánt története a szintén várandós lányáról, feleségéről, nővéréről, huszadik szomszédjáról.

Ezen a tavaszon már nem a pocakomat tolom magam előtt, hanem a lányomat, pontosabban a babakocsit, benne a lányommal. És nem tudom nem észrevenni, hogy valami megváltozott. Eltűnt a mosoly az emberek arcáról, a piacon már nem a kedves várandós lány vagyok, hanem valaki, aki mindig útban van, mert a babakocsival elfoglalja az átjárók felét. A boltban nem engednek előre a sorban, sőt a minap, miközben a lányom már láthatóan csak egy centivel volt a cérna elszakása előtt, egy hölgy kérdezés nélkül elém állt, mondván ő siet, én meg úgyis egész nap otthon vagyok, ráérek... 

A figyelmes megjegyzéseket is felváltotta a közöny, amivel végignézik ahogyan egy befelé nyíló ajtón próbálok bejutni a kocsival, majd csalódottan, de legfőképpen dolgavégezetlenül távozom.

Csalódott és szomorú voltam ezek miatt, de ma arra gondoltam, hogy talán nem is másokkal van a probléma, hanem velem. Mert míg tavaly ilyenkor a boldog büszkéseg vett körül, most ha ügyintézni, bevásárolni indulok a lányommal, már előre ideges vagyok, hogy meleg lesz, hideg van, fázni fog, megizzad, éhes lesz, de legalább nyűgös.

Szóval kedves Mindenki! Mától az ügyintézésekhez is a büszke énemet veszem fel, Ti pedig újra lehettek segítőkészek és nyugodtan lehet egy-két kedves szavatok a lányomhoz. Higgyétek el, sokkal szebb, mint a pocakom volt!

lejegyezte: felhőjegyzet