2014. március 4., kedd

Oscar, avagy ki van a szobor mögött


Siker, fény, csillogás… Mozicsillagok, vörös szőnyeg, ruhaparádé… Meglepetések, evidenciák, megható beszédek. Ez megy minden évben… Szemfényvesztés? Varázslat? … én már nem is figyelem a tendenciát. Volt amikor a botrányé volt a főszerep, volt amikor a jótékonyság, az együttérzés volt a trendi, de alapjaiban a Gála örök. Akárcsak a szimbóluma, maga a szobor.

Szobor? Inkább csak szobrocska? Ha csupán a tényekre vagyunk kíváncsiak vele kapcsolatban, segít nekünk a wiki.

De ki van a szobor mögött? Szerintem ez a varázslat része...

Nem tudhatunk mindent, nem ismerhetjük, csak sejthetjük a részleteket. Tudjuk, például, hogy ki tervezte a szobrocskát: Cedic Gibbson. Gibson akkoriban (1927-1928) az MGM Stúdió művészeti vezetője volt. Az aranyozott szobor, szögletes art deco stílusban, egy férfit ábrázol, nagyon hosszú karddal (…) maga előtt, amint egy filmtekercs-dobozon áll szál-egyenes tartásban. A kivitelezés és az ihlet, nem kétséges, korhű. De ki volt az i(h/l)lető?

Erről már csak városi legendák szólnak, sehol semmi konkrétum.

Az egyik eredet történetet, természetesen, szerelem szövi keresztül-kasul. A tervezéssel megbízott Gibbsonnak, az abban az időben méltán nagy népszerűségnek örvendő jegyese, a szép és tehetséges Dolores del Rio segített modellt találni (az álompár, akik támogatják egymást?). Ő ajánlotta a Mexikóból a Huerta-féle forradalom támogatása miatt távozni kényszerült, a filmipar területén már akkoriban otthonosan mozgó barátját, Emilio Fernandezt. Fernandez jó kiállású tehetséges fiatalember volt, aki modellként és színészként is megmutatta magát. – Később aztán átült a kamera másik oldalára és előbb forgatókönyv íróként, majd rendezőként is alkotott. Az ő nevéhez kötődik az első olyan latin amerikai film, a María Candelaria, amely 1943-ban elnyerte a Cannes-i Nagy Díjat - micsoda meglepetés -, a főszerepben Dolores del Rio-val. – A fiatal Fernandez a felkéréssel kapcsolatosan eleinte vonakodott, majd beadta a derekát (is). Így visszatekintve, igen, felfedezhetünk hasonlóságokat az amerikai őslakós felmenőkkel rendelkező színész és az enyhén szólva stilizált szobrocska a között, de lehetett volna bárki más is a modell, hiszen akkoriban is nagy volt a választék fess fiatalemberekben.

Egy másik érdekesség (?) a szobor nevéhez kötődik. Ugyanis a szobornak tíz évig nem volt külön neve: az Akadémia Díjának hívták, mindaddig, míg 1939-ben el nem nyerte a máig is használatosat, amiről aztán a Gálát is elkeresztelték. A sztori szerint: „Margaret Herrick, az Amerikai Filmakadémia első könyvtárosa legelső munkanapján körbejárta a házat, és közelről megvizsgálta a kis szobrocskát." Minél tüzetesebben vizsgálgatta a szobrot, annál biztosabb volt benne, hogy az hasonlít nagybátyjára, a texasi Oscar Pierce-re. Így lett a szobor beceneve Oscar. Hogy hogy kerül a nagybácsi Texasból Hollywoodba? Senki se tudja.
Azóta, világszerte évente egyszer, egyes források szerint 40 millió, mások szerint 1 milliárd ember, nagy izgalommal, élő egyenesben követi a kis szobrocska sorsát. Alkotók, alkotások, művészek álmodnak róla. Aki a kezébe foghatja, az aztán alig ereszti. Pedig azt mondják: nem a győzelem, a részvétel a fontos. Mi pedig örvendezünk a felejthetetlen alkotásoknak.

További információk itt:

lejegyezte: ebarátnőm