2017. július 17., hétfő

Milyen jó!



Milyen jó is az, mikor van egy hobbid! Egy hobbid, amiben örömöt lelsz, ami kikapcsol, kicsit elröppent más vizekre a való világból. Ha ez ráadásul alkotómunka, és másoknak is tetszik, még nagyobb az élmény. Ha erről visszajelzést is kapsz, még nagyobb a boldogság.


Nekünk - a Selyemgubanc szerkesztőinek - a figyelmes körbetekintés és az írás a közös hobbink. Élünk is vele. Hogyisne, hiszen nők vagyunk: figyelmesek, csevegők, súgók-búgók, gondolatmegosztók, olykor gondolatébresztők, szórakoztatók és ha kell vigasztalók.

Hidd el, hatalmas öröm, mikor te, kedves Olvasó visszajelzel. Olyan jó visszakapni, hogy: „Ez jó!" Tetszik!" Én is így érzem!" Nem, nem... és vitatkoznék." Ez vicces volt, kikapcsolt." Ez segített és köszönöm.” 

Hát mi is köszönjük! Köszönjük az olvasást, a nyomon követést és a visszajelzéseket. Igyekeztünk hétről hétre frissek lenni és újat adni, és ebben nagyon sokat segítettél nekünk témákkal, ötletekkel, vendégírásokkal. Köszönjük!

 Három és fél év, majd 600 írás, közel 93000 oldalmegjelenítés; ez igen! Büszkék vagyunk rá!

És eljött az ideje a pihenésnek. Úgy döntöttünk, a nyár hátralévő részére szabira megyünk.

Barnulni, lazulni, hegyet mászni, úszni, ázni, fröccsöt inni, várost nézni, olvasni, gyerekezni, pasizni, barátkozni, időt szánni a semmittevésre. És figyelni önmagunkra; sokat és jól.

Mert néha le kell tenni a tollat, hogy visszavenni még nagyobb gyönyörűség legyen.

Viszlát kedves Olvasó, szeptemberben!


 a Selyemgubanc csapata :)

2017. július 14., péntek

Tammy - filmajánló

Véletlenül kapcsolódtam rá erre a filmre egyik este, majd a rá következő éjjel már szándékosan néztem végig. A Tammy egy road movie, korunk második legjobban fizetett színésznőjének, Melissa McCharty-nak az alkotása, ő maga játssza a főszerepet is.

Szegény Tammy napja rosszul indul: elkésik a munkából, emiatt kirúgják, mire hazaér, otthon találja a férjét a szomszéd nővel.. És még főzött is neki! Ezek után átrohan az anyjához (Natasha Richardson nyúlfarknyi, de remek szerepben az aggódó anyaként), és kölcsönkéri a kocsiját, mivel a sajátja tönkrement. El akar indulni, mindegy, hova, csak el onnan, el saját magától is (hátha sikerül). Hirtelen gondolattól vezérelve

2017. július 11., kedd

Brazilok - filmajánló

Hát igen. Ezt meg kell nézni mindenkinek. Mindenkinek, aki egy végtelenül kedves, felhőtlenül optimista filmet szeretne látni, és közben nagyokat kacarászni. Aki eddig érzéketlen volt a kisebbségek (bármilyen kisebbség) nehézségeire. Aki eddig úgy gondolta, hogy aki nehéz sorsú, az kizárólag maga felel azért, hogy így járt. Aki nem tudja elképzelni, hogy mi, akik a társadalom szerencsésebb rétegéhez tartozunk, milyen görénységeket tudunk elkövetni, és aztán valaki mást hibáztatni érte.

Foci és szerelem együtt, elnyomás, áskálódás és hősiesség, őszinte szeretet, szerelem, kitartás, kitartás, kitartás és világbéke. A végén irány Brazília!

2017. július 10., hétfő

Éretlenek - filmajánló


Kultusz film volt akkoriban, a 80-as években. Sokat beszéltünk róla, körülbelül ilyenformán:
  • Láttad, mikor…
  • Szakadtam a röhögéstől…
  • Az milyen volt!...
  • Nekünk is így kéne…
És hol máshol folyt volna mindez a csevej, mint a suliban. Mert az Éretlenek, a francia vígjátékfilm -gyártás egyik gyöngyszeme, a diákságot magával ragadta. Pergő cselekményével, fergeteges humorával,  és nem utolsó sorban puskázási trükkjeivel. Sok hasonló témájú film követte azóta, de az alap valahogy ez maradt, legalábbis a negyvenes éveit taposó korosztálynak.
Ha valaki nem látta volna még, íme a cselekmény ( vigyázat, spoiler veszély :D)

2017. július 7., péntek

Ballagási beszéd

Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy gyerekkor. Voltak benne babaházak, rózsaszín kisruhák, menetelő katonák, kisautók és Star Wars figurák. Volt benne sok sírás, hangos kacagás, pöttyös bögre, hintapalinta. Volt fogtündér, télapó, húsvéti nyúl és Jézuska. Vacsora utáni tejbegríz, kávéba mártott kockacukor, szegfűszeg illatú karácsony, nagymama homlokpuszija és elalvás előtti mese.

Ezeket a meséket érdeklődve hallgattuk, mint akik sejtik, hogy ez nemcsak puszta kitaláció, mint akik tudták, hogy ennek hasznát veszik még egyszer. Emlékszem a mesére a legkisebb királykisasszonyról, akit a logikája mentett ki a bajból, a szegénylegényről, aki elment szerencsét próbálni, és

2017. július 5., szerda

Az iskola élete


Nem tegnap volt, mégis élénken emlékszem rá!

Nekem személy szerint sokat jelentettek az iskolaévek, néha úgy érzem, mintha az iskola élne bennem tovább. Nagyon meghatározó volt szinte minden mozzanata, s bár az egésznek a tanulásról és az átadott tudásról kellett volna szólnia, nem hiszem, hogy a logaritmus, a hidrogén kötés vagy a monozigóták szaporodási módja az, amit a mindennapi életben hasznosítok. Inkább néhány tanárnak a hangját, a hangsúlyos mondatát, a tantárgya iránt mutatott szenvedélyét hordozom magamban.

2017. július 3., hétfő

Az élet iskolája





Az „élet iskolája” a középiskolai matek tanárunk szálló igéje volt. Szinte minden második mondatában szerepelt. Nagyon sokat nevettünk rajta; volt, hogy megszámoltuk: egy órán hatvanhat alkalommal használta.

Visszatekintve már tudom, hogy nem annyira kinevetésre-, inkább tiszteletre méltó, értelmes és érzékeny tanár volt. Tudta, hogy nem nagyon hat meg bennünket a logaritmus, a deriváns, de a függvények és gyűrűk se értek el hozzánk. Az osztály zsenijét kivéve, senkinek nem csillogott a szeme, amikor ezek valamelyike került szóba. Emlékszem az érettségi előtt nem is erőltette tovább, elővette a Kis herceget és abból olvasott fel az algebra feladatok gyűrése helyett. Talán még soha nem volt ilyen csend és odaadó figyelem az óráján. Pedig akkor, még csak pedzegettük a tanulságot; de a magot sikerült elültetnie.